A bukaresti vendégjáték nagy sikert aratott, és a kritika is örömmel üdvözölte Zsótér Sándor rendezését.

|{background:#ddd; font-size:11px; padding: 5px 10px}. "A bukaresti Nemzeti Színházba Budapestről meghívott kivételes előadás többek közt annak végiggondolására sarkall, hogy mit jelent ma, a kortársak számára a régi amerikai álom, ami egykor a háború utáni közgondolkodást tüzelte.
A budapesti előadás rendezője, Zsótér Sándor, alkotó módon nyúl a darab realista alapjaihoz. A nővérek úgy beszélnek hozzánk az előadás elején egy félig átlátszó üvegparaván mögött, mintha az emlékek hullámain úsznának. A szereplők játéka szürrealizmusba fordul, a fikció világába, hogy aztán a test test elleni küzdelem kedvéért visszatérjenek a valóság durva síkjára.
Ambrus Mária díszletei a színrevitel alapvető képromboló gesztusának hordozói, vágásai megszüntetik a pontos tér és idő fogalmait, helyette metaforákkal és szimbólumokkal, sokkal gazdagabb üzenettel dolgoznak.
A Blanche szerepét játszó Kováts Adél kivételes, finom egyensúllyal játssza az élet reflektorfényében egyensúlyát vesztő hősnőt.
A budapesti színészek olyan színházi stílust mutattak meg ez alatt a három óra alatt, amely képes egy porosnak hitt darabból mai, megrázó előadást létrehozni." (Részlet az Adevarul című napilap kritikájából.) |

A két évvel ezelőtt bemutatott előadás októbertől látható újra a Radnóti színpadán. Novembertől a havi műsorban jelzett előadások előtt 18 órától Ráhangoló beszélgetésen vehetnek részt a nézők, ahol Zsótér Sándor mesél az alkotófolyamatról, a darab problematikájáról és az értelmezési lehetőségekről.

A vendégjáték a Budapest Színházi Keret, valamint az EMMI támogatásával jött létre.