A független színházi lét ellehetetlenülése miatt a társulat feladta budapesti létét, s egy eldugott kis - azonban az Élménybirtoknak köszönhetően, rendkívül látogatott – faluban építette újjá önmagát.

*Ágens:* Állítom, hogy átmentettem magam a független létből egy működő valóságba, ahol tehetem a dolgom. Ez egy puha, konszenzus képes, alakítható valóság, ahol leülünk, kicsit én is tolok rajtuk, ők is tolnak rajtam, s ez egy alapvetően profitorientált vállalkozás esetében, azt hiszem, nagyon nagy szó.

► Hogyan találtál rá Bikalra?

*Ágens:* Az interneten, színészeket pályáztattak. Abban reménykedtem, hogy minden attól függ, ki hova és miért kerül. Szükségem volt/van a szabad létezésre, mert ami a kultúra támogatásban van, az annyira elviselhetetlen, megalázó, kiszolgáltatott, tragikomikus és művészetellenes, hogy kibírhatatlan. Egy szempontból hasznos ez a helyzet, mert mint ahogy engem is bátorságra ösztönzött, másoknál is látom, hogy mekkorákat ugranak. A tehetséges embereknek szükségük van rá, hogy időnként kimozdítsák őket a megszokott biztonságos támogatási rendszerből, mert különben elkurvulnak. Rossz érzés, felháborító, ami most történik, de végső soron jó szolgálatot is tesz, küzdésre tanít és tisztít, új súlypontok keresésére ösztönöz. Azt gondolom, a függetlenek most válnak nagykorúvá, és valódi értelemben függetlenekké, ha tényleg sikerül más forrásokhoz is jutniuk, és valamelyest le tudnak válni az állam köldökéről. Ez nyilván nem megy fél év alatt, de két-három-öt év alatt meg lehet csinálni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy megszűnik az állam vagy a pénzek fölött diszponálók felelőssége a kortárs művészetek finanszírozásával kapcsolatban.'

Barokk kűr avagy a gyönyör filozófiája – trailer

A Társulat a Bikalon töltött idő alatt előadás- és nézőszámát tekintve nagyszínházi méretekben, azonban megtartva a független színházi lét lényegét (műhelymunka, kísérleti művészeti irányok, a jelenre reflektáló kommunikáció, független nexus) dolgozik. Az Ágens társulat a helyi közösség energiát és innovációját használja a Puchner Birtokon valódi kultúra- és művészetépítő munkát végez, hisz gyakorta olyan embereknek mutatja meg előadásait, akik itt lépnek először színházba.