Halálával jelentős veszteség érte az európai színházművészetet. Gocsev elsősorban a berlini Deutsches Theaterben és Volksbühnén, a hamburgi Thalia Theaterben és a bécsi Burgtheaterben készített munkáival vált közismertté. Az 1943. április 26-án született rendező Kelet-Berlinben tanulta a szakmai alapokat. Benno Besson tanítványa volt, rendezőasszisztensként dolgozott Fritz Marquardt irányítása alatt. 1972-ben kezdett önállóan alkotni. 1979-ben elhagyta az NDK-t, és Bulgária mellett az NSZK-ban rendezett, 1985-ben végleg Kölnbe költözött. 1991-ben a Berlini Művészeti Akadémián a Kritikusok Szövetségének díját kapta, a Theater heute című lap kritikusai pedig az év rendezőjévé választották (utóbbi elismerést 2005-ben is megkapta). 1993 és 1996 között a düsseldorfi Schauspielhaus ügyvezetője volt. Legutóbbi rendezését május elején mutatták be: Fjodor Gladkov Cement című darabját állította színpadra Heiner Müller átiratában a müncheni Residenztheaterben.
Fontosabb rendezései: Marti McDonagh: Az inishmore-i hadnagy (2012, Bécsi Színházakadémia), Peter Handke Még mindig vihar (2011, Salzburg Festival), Bertolt Brecht: Sophokles Antigonéja (2011, Thalia Theater, Hamburg), Aki Kaurismäki: A múlt nélküli ember (2010, Deutsches Theater, Berlin), Alfred Jarry: UBUKOENIG (Übü király, 2008, Volksbühne am Rosa-Luxemburg-Platz), Heiner Müller: A Hamletgép (2007, Deutsches Theater Berlin), Molière: Tartuffe (2006, Salzburg Festival/Thalia Theater Hamburg – meghívás a berlini Theatertreffenre), Marco Ferreri nyomán: A nagy zabálás (2006, Volksbühne am Rosa Luxemburg-Platz, Berlin), Ben Jonson: Volpone (2006, Deutsches Theater, Berlin), Ödön von Horvath: Mesél a bécsi erdő (2005, Deutsches Theater, Berlin), Csehov: Ivanov (2005, Volksbühne am Rosa Luxemburg-Platz, meghívás a berlini Theatertreffenre, a 3sat színházi díja), Heiner Müller: Philoktétész (2005, Volksbühne Berlin), Oscar Wilde: Salome (2004, Akademitheater Vienna), Bernard-Marie Koltès: A néger és a kutyák harca (2003, Volksbühne am Rosa Luxemburg-Platz, Berlin – meghívás a berlini Theatertreffenre), Samuel Beckett: Ó, azok a szép napok (1997, Schauspielhaus Bochum), Heiner Müller: Germania 3 – A halott ember kísértetei (1997, Deutsches Schauspielhaus Hamburg), Vlagyimir Szorokin Egy hónap Dachauban (1995, Düsseldorfer Schauspielhaus), Heinrich von Kleist: Amphitryon (1995, Schauspielhaus Bochum), Georg Büchner: Woyzeck (1993, Düsseldorfer Schauspielhaus), August Strindberg: Miss Julie (1991, Bühnen der Stadt Köln, meghívás a berlini Theatertreffenre), Szophoklész–Heiner Müller: Oidipusz (1988, Basel Theatre), Heiner Müller: Kvartett (1986, Bühnen der Stadt Köln), Heiner Müller: Philoktétész (1983, Drámai Színház, Szófia).
