Forradalom vagy ellenforradalom volt 1956? – a kérdést 1971-ben, a cannes-i filmfesztivál hivatalos sajtótájékoztatóján szegezték Déry Tibornak. „Én megmondom önöknek – mondta Déry nagyon lassan. – 1956 forradalom volt.” Másnap tucatnyi lap hozta címlapon a magyar író szavait. Magyarországra évtizedekig nem jutott el a híre.
Az eddig sehol nem publikált történetet Makk Károly Kossuth-díjas filmrendező idézte fel a Déry Tibor születésének 119. évfordulója alkalmából a kecskeméti Katona József Színházban október 19-én megtartott emléknapon. A helyszín nem véletlen: Makk Károly 1971-es költői szépségű filmje óta először készült színpadi adaptáció Déry börtönéveiről, amelyet a hónap elején mutatott be a kecskeméti teátrum Réczei Tamás rendezésében, ugyancsak Szerelem címmel. Az évforduló és az előadás apropóján a Kossuth-díjas filmrendező mellett Ungvári Tamás író, kritikus, Széchenyi-díjas irodalomtörténész, Szikora János színházigazgató, Jászai-díjas rendező és Standeisky Éva történész, Az írók és a hatalom című kötet szerzője idézte fel a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő egyéniségének életét, műveit.
Déryről szóltak, a nagypolgári családból származó úri fiúról, aki 18 évesen munkáslázadást szít saját családjának vállalatánál, és aki 24 évesen, 1918 végén belép a Kommunista Pártba. A nők után kajtató pesti jampecről. A párizsi posztókereskedőről. A raguzai valutacsempészről. A magyar avantgárd egyik kiemelkedő alakjáról. És persze Déry Tibor íróról, A befejezetlen mondat szerzőjeként. A hithű kommunista, a leglelkesebb újjáépítők egyike. A reformkommunista. A bebörtönzött. Akinek a kivételezett bánásmódja miatt a váci börtönben éhséglázadás tör ki, akinek megengedik, hogy külföldről hozasson könyvet a börtönbe, s aki szabadulásakor három remekművel a hóna alatt ül be a kapu elé gördülő taxiba. Majd nem sokkal később Bécsben hitet tesz a szocialista rendszer mellett, és rögtön utána őrült rulettezésbe kezd.
– Mint minden ember, Déry Tibor is sokféle volt. Bájos, kedves figura, már életében hatalmas szobor, de a lassú, megfontolt beszédstílusa azonnal felgyorsult a rulett asztal közelében. Éppen az a szép benne, hogy milyen gyarló tudott lenni egy ekkora ember – fogalmazott Ungvári Tamás.
A Déry börtönéveit bemutató színpadi fantáziát – amelyet az emléknap utolsó programjaként megtekintettek a program résztvevői – eredeti dokumentumok, levelek, kihallgatási jegyzőkönyvek, börtöncella-jelentések alapján írta Réczei Tamás, a kecskeméti színház művészeti vezetője.
– Amikor hozzákezdtem az íráshoz, nem sejtettem, hogy ennyire közeli, ma is élő dolog lehet a darabból – mondta a szerző. – A levelezésből az látszik, hogy a három börtönben töltött év megtörte Déryt. Lelkiismeret-vizsgálatot tartott, és mindent elismert, belátott, magára vállalt, olyan dolgokat is, amelyeket el sem követett. Szabadulása után egészen más ember lett. Aczél György nagyon kedvelte, és ő elfogadta az összes kiváltságot, amit a szocialista rendszer nyújthatott, de soha többet nem tudott ezzel elszámolni, elsősorban magának, de a külvilágnak sem. Önromboló, célt nem érő vívódásban élte le élete hátralévő részét.
A kecskeméti előadásban Déry Tibort Kőszegi Ákos, Böbét, a feleségét Téby Zita, Mamust Réti Erika, a Főkapitányt Szikszai Rémusz alakítja. Kritikánk az előadásról itt olvasható.