► A vihar – Viharok. Miért ezt a darabot választottátok és mit jelent a többes szám?
*Benkó Bence:* Írtunk már saját darabot, dolgoztunk Kafkán, Euripidészen. Most elérkezettnek láttuk az időt, hogy kipróbáljuk magunkat Shakespeare világában.
*Fábián Péter:* Azért is választottuk éppen A vihart, mert ennek a drámának a szerkezetében figyeltünk fel egy olyan szervezőelemre, amelyet roppant érvényesnek éreztünk a mai társadalmi viszonyokra. A vihar majd’ minden szereplője a múlt rabja. A mi változatunkban nemcsak egy vihar van, hanem az egész cselekmény „belső viharok” mentén szerveződik. Azzal kísérleteztünk, hányféleképpen lehet megjeleníteni a múlt eluralkodását a jelen emberén, és, hogy ilyen „múltban ragadt” figurák – az iszákos hajósinastól a regnáló politikusokig – hogyan képesek jövőt építeni, vagy képesek-e egyáltalán…
► Hogyan alakult ki a végleges szöveg?
*Fábián Péter:* Az eredeti dráma csaknem felét kihúztuk, mert egy szikár, lényegre törő alapra volt szükségünk. A darab végét is a saját szájunk íze szerint változtattuk meg annak érdekében, hogy jobban kifejezze az általunk fontosnak vélt felvetés végkicsengését. A színészek szövegajánlatai közül is sok került be a végleges szövegbe.
*Benkó Bence:* Meghatározunk számunkra elengedhetetlen pontokat, amelyek mentén bonyolítani szeretnénk a cselekményt. Hozunk ajánlatokat a jelenetek átirataira, aztán a tényleges próbák során ezek elvetésére buzdítjuk a színészeket. Sokszor olyan jeleneteket is elpróbálunk velük így, amelyek nem kerülnek be az előadásba, de fontosak, hogy viszonyulni tudjanak olyan eseményekhez, amelyekről a darabban beszélnek.
► Díszlet, fények, jelmez mind elég határozott keretet adnak az előadásnak.
*Fábián Péter:* A látványtervező lányokkal már nem először dolgozunk együtt. Kialakult egy munkamódszer, amiben mind a két félnek elég nagy a szabadsága.
*Benkó Bence:* Itt a múltban ragadt Prospero adta az alapötletet, illetve az, hogy ne egy kisrealista szigetet lássunk magunk előtt, hanem azt, amit ez a sziget, ez a száműzetés jelent neki. Prospero rendszerét, amiben a szigetlakók kénytelenek apró fogaskerekekként részt venni.
► Ketten rendeztek, a szövegeket is ketten írjátok. Van valamiféle munkamegosztás köztetek, vagy mindent együtt csináltok?
*Fábián Péter:* Általában megvitatjuk ketten, mi az a problematika, amely éppen érdekel minket, és fontos, hogy beszéljünk róla. Ehhez – optimális esetben – találunk egy irodalmi alapanyagot. Aztán bezárkózunk egy szobába. (nevet) A rendelkező próbák során az egyikünk a jelenetek részleteit igyekszik tisztázni a színészekkel, míg a másikunk csendben figyeli a nagy egészet, de igazából semmiben nem tér el a „munkaköri leírásunk”. (nevet)
*Benkó Bence:* A Viharoknál együtt húztunk, majd írtuk át a jeleneteket. Persze volt már rá példa, hogy megosztottuk a feladatokat. A Sziszüphosz című előadásunkban Petya (Fábián Péter – szerk.) írta a prózát, én a verses jeleneteket, utána fésültük össze együtt a szöveget.
► Többször, egyre gyakrabban dolgoztok külsős színészekkel, akiknek egy része az idősebb generációhoz tartozik. Milyen, első sorban kezdő rendezőként, a munka velük?
*Fábián Péter:* A két utóbbi előadásunkban már dolgoztunk együtt olyan színésszel, jelesül a kaposvári Tóth Gézával, aki nem a mi generációnk tagja. De ezzel akkor sem és most sem volt különösebb gond. Hamar elkezdtük beszélni egymás nyelvét.
*Benkó Bence:* Mondjuk inkább úgy, hogy Prosperót nem k2-s színész játssza. Ez tudatos döntés volt, tulajdonképpen Jocó (Tóth József – szerk.) volt az egyik legelső, aki biztos volt a szereposztásban. Másfajta színészet az övé, de azt hiszem, ez inkább izgalmas volt, mint probléma. Jocóval, ha nem értett valamivel egyet, azt jelezte. Ilyenkor általában megpróbálunk találni egy olyan megoldást, ami neki is, nekünk is megfelel.
► Karsai György szintén idősebb szereplő, ráadásul nem is színész. Hogyan jött az ötlet, hogy ő is játsszon a darabban?
*Fábián Péter:* Karsai György – bár európai szinten elismert színházelméleti szakember – nem színész. Ugyanakkor az az intellektus, amelyet a nápolyi főtanácsos figurája, Gonzalo sugallt számunkra. Az ismeretség amúgy az egyetemről jött, kurzust tartott nekünk. A próbákon – talán ebből fakadóan – eleinte ő is és mi is érezhetően zavarban voltunk, hiszen egy kicsit „megfordult a helyzet”.
*Benkó Bence:* Sok elképzelése volt, sokat gondolkodott velünk a próbákon a saját szerepéről is és a darabról is összességében. A saját szövegével nagyon sokat dolgozott, hiszen hamar kiderült, hogy példánnyal a kezében képes azonnal fordítani például latinra a sorokat, bele is építettük az egészbe.
► Mindketten Kaposváron kezdtetek, egy osztályba jártatok színész szakra, a társulat nagy része is ott tanul vagy tanult, ahogy egyébként a látványtervezők is. Nehéz Kaposvárról Pestre jönni?
*Benkó Bence:* Kaposvárról eljönni elég nagy váltás. Nehéznek nem nehéz. A k2 szempontjából mindenképpen fel kellett jönni, hiszen egy vidéki városban nehéz hosszú távon üzemeltetni egy független csapatot. Elég sok ember dolgozik most a fővárosban a kaposvári hallgatókból. Némedi Árpival futottunk össze a Jurányi udvarán, aki megállapította, hogy Kaposvár lassan beveszi a fővárost. (nevet)
*Fábián Péter:* Ez egy hosszabb beszélgetés témája lehetne. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban minden kijelentés igazságtalan általánosítás lenne. Esetleg annyit megkockáztatok, hogy független színházcsinálóként könnyebb Pestre jönni, míg a kőszínházak esetében igazgatója válogatja, hogy egy intézmény menyire foglalkoztat szívesen Kaposváron végzett színészeket.
► Hogyan képzelitek el a jövőt?
*Fábián Péter:* Szeretnénk megmaradni állandó társulatnak, ehhez viszont arra lenne szükség, hogy el tudjuk tartani a színészeinket, amire még nem tudjuk, miből lesz anyagi forrásunk…
*Benkó Bence:* Nem tervezünk évekkel előre. Idén ez az első bemutatónk. Novemberben ellátogatunk a romániai SPOT-fesztiválra. Utána egy általunk írt darabot mutatunk be a debreceni Csokonai Színházban, az év végén pedig a Jurányiban színpadra visszük Brecht A szecsuáni jólélek című darabját, amelyre az idei TITÁNium-pályázat egyik nyerteseként kaptunk lehetőséget.
