1994 őszén egy hónapon keresztül minden nap új előadást játszott a Katona Kamra. A Népszabadság aktuális cikkei alapján találták ki este és írták meg éjszaka a darabot, délelőtt felépült a színpad, délután próbáltak, este előadás harminc napon át. Halász Péter majdnem húsz évvel ezelőtt egy közösségi alkotóműhelyt hozott létre a Katona József Színház színészeiből, a Színház- és Filmművészeti Egyetem erre a munkafolyamatra, mint kísérletre emlékezik 2013. november 15-én és 16-án, amikor a színészképzés aktuális területeit járja körbe.
November 15-én, pénteken a színészképzés hagyományáról hallgathatók meg előadások a Katona Kamrában. A magyar neoavantgard gyakorlata és pedagógiai hagyománya témaköreiben beszél mások mellett Fuchs Lívia, Havasréti József, Jeney Zoltán, Jákfalvi Magdolna, Stőhr Lóránt.
November 16-án, szombaton a színészképzés gyakorlati kérdései lesznek a konferencia-napok középpontjában. A Színház- és Filmművészeti Egyetem a hazai színészképzés megkerülhetetlen központja, amely kívülről zárt intézménynek tűnik sokak számára, s számos avítt misztikum és tévhit lengi körül. De vajon ezeknek van valóságalapja? Tényleg ez egyfajta művészi boszorkánykonyha, vagy csak egy létéért küzdő egyetem? A múltjáról vannak könyvek, sokan sok helyen lenyilatkozták, ezzel tisztában vagyunk – nem ez az érdekes kérdés. Vajon mi az Egyetem jövője? Van-e egyáltalán jövője? Hogy látják ezt az ott tanító tanárok? Milyen szempontok és módszerek szerint tanítanak? Milyen embereket, mire képeznek? Erre csak ők maguk tudják a választ. És most el is mondják a Színház- és Filmművészeti Egyetem épületében. Sokan, egy helyen, egymásra reflektálva és együtt gondolkozva.
A konferencia-napok az elmúlt húsz év eseményeit mutatják a konferencia részvevőinek. Ascher Tamás, Enyedi Ildikó, Grunwalsky Ferenc, Jeles András, Marton László, Máté Gábor, Meczner János, Novák Eszter, Szász János, Zsámbéki Gábor, Zsótér Sándor beszél a színészképzésről.
