"Több éve foglalkoztat a Verdi-életműnek az a része, amely nem slágeresedett. Mindig is érdekeltek azok a fontos fordulatok, amelyek kiemelkednek ebből a hosszú pályafutásból. Ha rápillantunk az 1840-es évtizedre, látjuk, hogy 1845-ben, 1847-ben és 1849-ben, tehát kétévenként írt Schiller-drámák alapján egy-egy operát" - mondta el az MTI-nek Selmeczi György.
Hangsúlyozta: nehogy bárki fiatalkori művekre gyanakodjon, Verdi ekkor sikerei csúcsán volt, sőt kifejezetten emblematikus alakja volt nemcsak a mediterrán térségnek, hanem bizonyos értelemben egész Európának. Ebben az időszakban a Nabucco, az Attila, a Macbeth már mind mögötte volt. Zsenire jellemző módon felismerte, hogy az e művekre jellemző "tömbös", szinte "mozgalmi jellegű" kompozíciós nyelv nem beszélhető többé.
"Látta, hogy itt a pillanat a megújulásra. Bámulatos bátorsággal és korát messze megelőzően írta meg a Giovanna d'Arcót (Szent Johanna), A haramiákat és az Ármány és szerelemből a Luisa Millert" - idézte fel a művek születésének történetét Selmeczi György.
A puszta kíséretes dalt például polifon megoldásokban gazdag nyelv váltja, megújítja a dramaturgiai szerkezetet, a majd a 20. századra jellemző töredékességet is vállalva - részletezte Selmeczi György.
"Fontos volt számára, hogy elköteleződjön épp Schiller mellett. Önmagában is csodálatos, hogy egy ilyen mérhetetlenül olasz vérmérsékletű és gondolkodású ember hogyan cövekel le egy ilyen mérhetetlenül német habitusú drámaíró mellé, akinek az életműve az egész 19. században látványosan élő. Ami közös: mindketten azonos társadalmi kérdéseket feszegettek" - fogalmazott a karmester.
Minden későbbi sikerdarabnak ebben a három darabban látható az előképe - állítja a zeneszerző-karmester. "Rá tudok bökni a partitúrákban azokra a helyekre, ahol Verdi szinte 'előre' megírja Rigolettót, A trubadúrt, a Traviatát, Az álarcosbálig szinte mindent. Verdi előre szaladt a zenetörténetben és megelőzte saját közönségének a preferenciáit" - jegyezte meg.
A felkészülés nagy munka, a kóruson jelentős terhek vannak - fűzte hozzá. "A szereplők, akik között neves énekművészek találhatók, megérezték, milyen ritka alkalom, hogy ennyire workshopszerűen lehessen dolgozni egy partitúrán, hiszen ezekkel a darabokkal kapcsolatban nem alakultak ki előadói tradíciók" - beszélt a munkáról Selmeczi György.
Kiemelte: a Kolozsvári Magyar Operával való együttműködés valódi tartalommal telik meg a sorozatban. Egységes a vizuális világ, a színpadképet Csíki Csaba 15 absztrakt körplasztikája alkotja, ezek a három előadásban háromféle elrendezésben lesznek színen. Kiss Zsuzsa jelmezei is alapruhák, más-más kiegészítőkkel. A szobrok a kolozsvári műhelyekben készülnek, Budapesten és Kolozsváron egyaránt folynak a próbák, hiszen december 6-től követeznek az ottani előadások. Egy fiatal erdélyi rendező, Zakariás Zalán viszi színre a Giovanna d'Arcót, továbbá Göttinger Pál A haramiákat, Szőcs Artur pedig a Luisa Millert.