Éjjel 11 óra, a város aludni tért, a szórakozóhelyek törzsközönsége pedig talán már irányba vette a szombati buli helyszínét a kötelező előtankolás után. A fene tudja, mennyi alkohol fog fogyni az este a városban, és talán még kevésbé megbecsülhető, mennyi drog jut be a legkülönbözőbb szervezetekbe, hogy rásegítsen a hangulatra, hogy segítsen a fennmaradásban, hogy fokozza az élményt, hogy megszabadítson, hogy rabul ejtsen, hogy élénkítsen, hogy segítsen, hogy bepörgessen, hogy felajzzon, hogy átöleljen, hogy magával rántson, és ki tudja, még milyen indokokkal. A lényeg: hogy bejusson.

Ezen a szombat estén valódi drogtanyán ütünk rajta. Egy valószerűtlenül kibelezett ház minden helységében kábítószer, különböző formában, stílusban, csomagolásban. Alkaloidok, amfetamin, dezomorfin, fenciklidin, fentanil, hasis, heroin, kokain, lsd, metadon, opioid, pszilocibin. Ki rutinból tolja, kit a kíváncsiság vezérel, kit a kényszer, kit a függés. Ki-ki mást ad érte. Pénzt, tudást, a testét vagy önmagát.

A drogtanya persze csak képletes megnevezés – a Bárka Színházban, a Meanwhile in Kansas összpróbáján vagyunk. Akkor érünk oda, amikor Radnai Márk vezetésével először megy egyben az előadás. Vagyis csak kezdődik lemenni, egy első lemenésben a jelek szerint sok nehézség van, de elkezdeni talán a legnehezebb. "Nincs még projektor, az csak kedden érkezik. Bordos Zsolt két órákat alszik mostanában" – meséli a rendező. Így az előadás legnagyobb dobását, a 3d videomappinget nem látjuk, majd csak élesben nézhetjük meg, ahogy filmes látvánnyá változik a most még erősen színházinak mutatkozó tér.

Ami amúgy egy kétszintes ház, persze nem valós helyszín, csupán teret biztosít az egymással csak részben összefüggő jeleneteknek. Házibuliból indulunk, belső monológok és világmegváltó hangos beszélgetések közepette. Várja az ember, mikor kezdődik el a drogprevenciós tanítás, de úgy tűnik, nem kezdődik semmi ilyesmi. Mert persze könnyű a sémákkal menni, a semmitmondó megelőző oktatások szörnyedelmes oktatóvideóinak, fórumnak álcázott semmiről sem szóló beszélgetéseinek élményét várni, mindahányszor valaki a kábítószeresekről akar mesélni a kedves érdeklődőknek. Hanem olyasmi dolgokat látunk a szituációkban, amilyeneket bizony már láttunk, amilyeneknek részesei voltunk, vagy amilyeneket meséltek nekünk.

"A lényeg hiányzik belőle még, a videóbejátszások teljesen megváltoztatják az egész teret" – mondja a szünetben Radnai Márk. Mert időközben eltelt három óra, és egyelőre ott tartunk a történetben, hogy Dorka, Totó, a Madárijesztő, a Bádogember és a Gyáva Oroszlán megérkezik Smaragdváros kapuőrzőjéhez. Nem, nem keveredett össze két cikk, ez még mindig a drogos előadás. Csak az említett három órában egyszer csak felbukkant egy lány, akit Dorkának neveznek (Bakonyi Alexa), aki ráejtett valamit valakire, ezért egy furcsa, vékonyított hangon beszélő, jóságos Északi Boszorkány (a közvetlenül a Virágos Magyarországról érkező Borbély Alexandra játssza) azt tanácsolja neki, miközben ráadja a piros cipőt, hogy keressen fel egy bizonyos Ózt Smaragdvárosban. És Dorka (emberformájú Totójával, akit Kovács Ádám játszik) elindul a sárga köves úton.

Hogy hogy kerül a drogok közé az Óz? "Dorka Kansas - vagy Budapest - fekete-fehér világából - ahol nem történik semmi - kerül be a színes világba, ahonnan haza akar menni, de onnan nem lehet visszatérni. Találkozik a Madárijesztővel, akinek a marihuána miatt nincs esze, de szeretné visszakapni. A Bádogember a stimuláló szerek miatt elvesztette a szívét, és nem tud szeretni, az Oroszlán pedig, aki nem tudott megszabadulni az LSD-függőségétől, még magánál is nagyobb és veszélyesebb állatokat lát maga körül. Mind a négy szereplőnek Óz, az orvos mondja el, mit kell tenniük, hogy elérjék céljaikat." Ez a hivatalos hír, ezért ennyit megírhatunk, azt meg csak hozzátesszük, hogy azért – a klipszerűen zajló valóság-mese jelenetek váltakozása mellett – lesz egy csavar ebben a történetben. Amúgy vannak itt addikt dolgok: a szétszívott agyú Madárijesztőt formáló Tasnádi Bence tökéletesen koordinálatlan higanymozgása például nagy örömet okozó attrakció a próba résztvevői számára is, az biztos. Megpróbáltatások akadnak: még nem végleges a tárgyak helye, menet közben leesik az egyik ajtónyitó gomb, a színészek szívesen pontosítanák, hogy mit kellene játszaniuk, a rendező meg sokkal inkább a fénnyel, a hanggal jutna végre valamiféle konkrétumokra, Pálos Hanna teli szájjal beszél, Király Dániel úgy érzi, nincs szinkronban Klem Viktorral, miközben valaki rémülten szalad be, hogy vajon rendeltetésszerű-e, ha a lámpára helyezett lap füstöl. Bár elhangzik, hogy az nem füstöl, hanem így működik, nem mindenki nyugszik meg. De nem csoda, hogy néha kissé türelmetlen a csapat: az előadást csak éjjel tudják próbálni. Itt nincs olyan, hogy főpróbahét, nincsenek egyeztetve a játszók, mindenki a "nappali" munkája után szalad csinálni a Meanwhile in Kansast.

Mert fontos erről beszélni, ráadásul olyan módon, ami korszerű, modern formákat használ. Az architekturális vetítés technikája állítólag teljesen filmszerűvé tudja tenni az élményt. Kísérlet a produkció tehát nem csupán hangütését tekintve, hanem technikai szempontból is. A Kutyaszorítóbban sikerrel találta meg közönségét, sok olyan ember vonzott be a színházba, akik eddig távol tartották magukat tőle. A Meanwhile in Kansas próbáját nézve úgy tűnik, a 011 Alkotócsoport célja ezzel az előadással is valami hasonló. Ez a színház nem politizál ugyan, de közös ügyeinkről beszél, helyesebben egy – valójában rejtőzködő, magából sok mindent nem mutató, de belső hierarchiával és logikával rendelkező – egész nemzedék jellemző problémájáról vet fel valamit. Olyan attitűddel, amely _belülről_ jelez valamit. Amely nem elítélni és megszüntetni kívánja a problémát, hanem megmutatni és megérteni.

Hogy ez mennyire sikerül, január 10-től deríthetjük ki, a Bárka Színházban. Ott leszünk, a sárga köves úton. Éjjel 2 óra van, amikor eljövünk a próbáról, de a munka a színházban – immár csak munkafényben, kevesebb technikával – folytatódik. Az előadás, ha minden igaz, fele olyan hosszú lesz, mint az első összpróba első része: másfél óra.

>>> Meanwhile in Kansas - színlap, időpontok, jegyvásárlás

|{background:#ddd; font-size:11px; padding: 5px 10px}. >>> 011 werkblog - Meanwhile in Kansas - Az első hét >>> 011 werkblog - Meanwhile in Kansas – A második hét >>> 011 werkblog - Meanwhile in Kansas – A harmadik hét >>> 011 werkblog - Meanwhile in Kansas – A negyedik hét >>> 011 werkblog - Meanwhile in Kansas – Az ötödik hét
>>> 011 werkblog - Meanwhile in Kansas – A hatodik hét >>> 011 werkblog - Meanwhile in Kansas – A hetedik hét |