Bukást jósoltak és sikersztori lett belőle. 1905-ben csak úgy kerülhetett sor a bécsi ősbemutatóra, hogy a szerzők maguk fizették a színészeket. Az éjszakai próbákon tormás virslivel és sörrel igyekeztek fenntartani a morált. A legenda szerint nem telik el este anélkül, hogy valahol a világon ne játszanák A víg özvegyet.

„Az operettek nagyon erősen kötődnek ahhoz a korhoz, amelyben íródtak. Én azt gondolom, hogy ha a századforduló Osztrák-Magyar Monarchiája és a két világháború közötti boldog békeidők világa nem létezett volna, akkor ez a műfaj sem született volna meg. Az operett ugyan konkrét korhoz köthető, mégis örökérvényű, mert a felnőtt emberből soha nem tűnik el a tündérmese iránti vágy. Az operett a fel nem nőtt gyerekek meséje. Nagyon fontos, hogy minden ember gyerekből válik felnőtté, a gyerekek pedig a mesék világán nőnek fel. Szerintem az teljesen elvetemült gondolat, hogy ha az ember felnőtt lett, többé nem vágyik a mesékre. És az operett az egyetlen olyan műfaj, amely ezt tudja szolgáltatni. Hús-vér emberekről, férfi-nő viszonyról és a világ egyetlen igazi mozgatórugójáról, a szerelemről szól – tündérmesei köntösbe ágyazva. És ebből egy olyan történet kerekedik, amely egyszerűen boldoggá tesz” - vélekedik a műfajról Horváth Patrícia, az előadás rendezője.

Glavári Hanna megformálója, Zavaros Eszter szerint azt mondja, Hannáról elsősorban Kalocsai Zsuzsa vagy Sáfár Mónika megközelíthetetlen nagyasszonya jut eszébe, de a rendező elképzelésében Hanna egy nagyon nőies, kislányos, mégis céltudatos és motivált nő, akiben ugyanúgy fellelhető a megközelíthetetlenség és az erő, mint a nagyasszony.

Bakos-Kiss Gábor az általa megformált Danilovics Daniló figuráját különösen jól játszható szerepnek gondolja. "A víg özvegyben nem egyszerűen az a történet menete, hogy a bonviván meglátja a primadonnát, azonnal beleszeret, és a kérdés csak az, hogyan legyenek egymáséi, hanem itt előtörténet is van, ezért mélyebb érzelmi rétegeket is föl lehet tárni, ami színészi szempontból igen hálás feladat. Nemcsak egy züllött, mulatozós, orfeumozós figurát kell eljátszani, hanem meg lehet mutatni azt is, hogy mitől ilyen. A mi előadásunk nem akarja »megúszni« azt, hogy komolyan belemenjünk az emberi viszonyokba és érzelmekbe. A darabhoz ugyanúgy közelítek, mint egy kortárs drámához, és nem hagyatkozom arra, hogy adott helyen a bonviván hagyományosan csak áll és énekel…"

Az előadás bemutatója szeptember 13-án lesz a debreceni Csokonai színházban.

<