► A Cabaret Ma sorozat részeként mutatjátok be A férfiak szexuális világa című előadásotokat december 18-án a Jurányiban. Mennyiben támaszkodik az előadás a kabaré műfaji jellegzetességeire?
*Vinnai András*: Annyiban, hogy a nézők nem egy színdarabot, hanem szkeccseket, rövid jeleneteket, dalokat fognak látni és hallani.
► A kabaré szó hallatán elsőként mindenkinek a Sas Kabaré jut az eszébe.
*Bánki Gergely*: Ennyiben félrevezető lehet a kabaré megjelölés, hiszen nem a sikamlós, pikáns, térdcsapkodós, vadul röhögős humor lesz a jellemző. Annál talán finomabb, helyenként elgondolkodtatóbb…
*Vinnai András*: Ezt a szót azért nem használnám…
*Bánki Gergely*: Igen, talán ez erős.
*Janklovics Péter*: Nekem a finomabbal vannak gondjaim.
*Bánki Gergely*: Persze, van, ahol kieresztjük ezt a fajta humort is, de a nézők nem sikítva, szemüket dörzsölve fogják végignézni az előadást. Ennek ellenére szórakoztató, megmosolyogtató, kuncogtató lesz…
*Vinnai András*: Nem akarom, hogy bárki is kuncogjon.
*Janklovics Péter*: Pedig jobb, ha felkészülsz rá.
► András, említetted, hogy lesznek dalok is. Saját számokat fogunk hallani?
*Vinnai András*: Igen, sajnos a plakátra nem került fel, pedig mindenképpen szerettem volna feltüntetni, hogy a dalokat a Tanuljunk játékosan angolul című nyelvkönyv első kötetének a szókincse alapján írtuk meg.
► Hogyan állt össze a csapat?
*Janklovics Péter*: Az még egyáltalán nem állt össze.
*Bánki Gergely*: Én Andrássy Máté helyett vagyok itt, aki nem vállalta el…
*Vinnai András*: …mert túl magas lett volna hozzánk.
*Bánki Gergely*: Andrással már 15 éve ismerjük egymást. Mindig is tudtuk, bár sosem vallottuk meg egymásnak…
*Janklovics Péter*: …hogy van köztetek egy kapocs…
*Bánki Gergely*: …pontosan. Péterrel pedig sokat dolgoztunk már együtt TÁP Színházas és egyéb embert próbáló produkciókban. Részemről igazából csak az volt a kérdés, hogy ráérek-e.
*Janklovics Péter*: Szerencsére sikerült egy olyan időpontot kitűzni, mikor Gergő ráért, és ennek örömére elvállalt még két másik munkát.
*Bánki Gergely*: Jelenleg ezért nem állunk még sehol.
► Hárman rendezitek az előadást, nem okoz nehézséget, hogy nincsen egy külső szem?
*Vinnai András*: Nagyon sokszor Gergő a külső szem, ő állította össze például a jelenetek a sorrendjét. (Bánki Gergelyhez) Persze ezzel nem a felelősséget akarom rád hárítani, csak tudd, hogy mit vállaltál magadra.
*Bánki Gergely*: A tanuló éveink alatt mindig megkérdőjeleztük a rendezői szerep szükségességét, később azonban rájön az ember, hogy iszonyatosan fontos, hogy legyen valaki, aki látja kívülről, aki gondolatilag össze tudja fogni a felmerülő ötleteket.
► Hogyan készültek el a jelenetek szövegei?
*Vinnai András*: Az elején nem akartam jeleneteket írni…
*Janklovics Péter*: … sokáig nem is írtál…
*Vinnai András*: … mert olyan előadást akartam csinálni, amiben kevés a duma. Nagyon unom már, hogy mindenki dumál.
*Bánki Gergely*: Mikor elkezdődött a próbaidőszak csak értetlenül álldogáltunk Péterrel, mert nem volt mit próbálni.
*Janklovics Péter*: András csak zenéket hozott a próbára, szöveget, semmit.
*Bánki Gergely*: Arra gondoltam, hogy valószínűleg nincs kedve írni, csak nekünk erről nem szólt.
*Vinnai András*: Mondtam, hogy az előadásban fogunk zenélni.
*Janklovics Péter*: Igen, de azt nem, hogy csak azt.
*Bánki Gergely*: Mikor elkezdtük neki mondogatni, hogy „András, nem gondolod, hogy most már lassan írni kellene valami jelenetet”, arra úgy reagált, hogy ő nem hallgatja egy pillanatig sem, hogy „írókám írjál”. Szerencsére most már vannak jelenetek.
*Janklovics Péter*: Sőt, kihúzott jelenetek is akadnak.
► A Jurányi nagy színháztermében fogtok játszani, ehhez a műfajhoz nem lenne jobb egy kisebb, zártabb tér?
*Vinnai András*: Bár a hangszereken kívül nem lesznek díszleteink, be fogjuk játszani a teret, például a gyíkos jelenetben.
*Janklovics Péter*: Ott aztán tényleg megmozgatjuk a teret, kár, hogy vaksötét lesz.
*Bánki Gergely*: Nekem azért tetszett meg András ötlete, hogy ne legyen díszlet, mert azt a lehetőséget adja a kezünkbe, hogy mi magunk teremtsük meg a jelenetek, a dalok és a koreográfiák egymástól teljesen különböző világát, hangulatát, hogy a nézők fantáziájára bízzuk, hogy egyik pillanatban még egy pszichoterápián, a következőben egy atlétapólós macsó klipjében, majd a középkorban vagyunk.
► A plakáton még szerepelt, azonban az előadásból már kihúztátok az egyetlen női szereplőt: a próbababát.
*Janklovics Péter*: Igen, mert nem igazán használtuk.
*Bánki Gergely*: Nem véletlenül: nagyon erős dolog, hogy csupán három férfit látunk a színpadon és a nőről csupán az jelenik meg, amit ez a három férfi gondol. A célunk az, hogy minél több szempontját felvillantsuk a férfilétnek – nyilván ezt csak a magunk elborult szűrőjén keresztül tudjuk.
