A Szkéné előterében látható a falon egy hosszú képcsík, amelyen évszámmal, címmel és fotóval sorakoznak a Pintér Béla és Társulata eddigi bemutatói. Segédletként működik ez, mint afféle színházi Mengyelejev-táblázat. A Kritikus Óra résztvevői (alkotó, kritikus és nézők) fel-felpillantanak a falra, hogy belőjék, elhelyezzék, egybevessék a szóba kerülő produkciókat. Ez talán a legizgalmasabb a jubileumi előadás-sorozatban: figyelni az ívet, a kapcsolódásokat, az irányokat, az utat. Amint azt a Kritikus Órát vezető Herczog Noémi frappánsan megállapítja: ahogy levehetjük a polcról és elolvashatjuk mondjuk Háy János összes műveit, úgy most olyan – színházban mégiscsak rendkívüli – lehetőség áll előttünk, hogy végignézhetjük Pintér Béla előadásait. A majdnem az elsőtől a legutóbbiig.
Az aktuális téma a 2007-es Árva csillag amelyet Herczog Noémi a sorozat számtani közepeként definiál. A kritikus felhívja a figyelmet néhány fontos vonásra, s meghatározza, milyen különböző szempontokból folytatása, illetve lezárása ez az előadás a társulat addigi munkájának. Az inspirációt, illetve az alapötletet firtató kérdésre Pintér Béla elmondja, hogy többfelől jött az Árva csillag ideája. Egyrészt kedves színészére, Tóth Józsefre gondolt mint egyfajta kelet-magyarországi Oblomovra. Másrészt a rokonságában épp elharapózott a pálinkafőzés. Harmadrészt Enyedi Éván keresztül megismerkedett Bárdos Andreával, akit már csak az akcentusa miatt is jól el tudott képzelni földönkívüli lénynek. Kicsit később megtudjuk, hogy az ufók cigánylányokká változásában Benedek Mari elképzelése volt a meghatározó. A rendező eredetileg „batyusabbnak” gondolta el a kinézetüket, de jónak találta a jelmeztervező másféle megoldásait is.
Egy néző megemlíti, hogy a népművelő figurája gyakran felbukkan Pintér Bélánál. Ám a szerző-rendező szerint ez nem koncepció, inkább csak véletlenszerű motívum. Az Árva csillag esetében jó poénnak találta, ha az idegen bolygóról érkezett vendég azt állítja lelkesen, hogy náluk épp nagy szükség van népművelőre. Szóba kerül aztán a nemcsere kérdése. Ebben az előadásban csak egy szereplő esetében fordul elő, hogy férfit nő játszik. (Csatári Éva remekel Oszkár, a pesti „művészpléboj” szerepében.) Ez itt még eseti. Szereposztási elvvé majd a következő évi A Démon gyermekeiben válik.
Felvetődik a humor kérdése, mivel az Árva csillag Pintér Béla szerint is a kevésbé sötét tónusú darabjai közé tartozik. Ámbár a „Magyarországon szinte mindenki cigány vagy zsidó” kitételt érinti a darab, de 2007-ben ez még nem volt – Pintér Béla megfogalmazása szerint: – annyira irritálóan jelen a társadalomban és a közéletben, mint később, amikor aztán a Szutyok megszületett. Egy néző az iránt érdeklődik, fontos-e Pintér Béla számára, hogy produkcióit lássák olyan emberek is, akik nem tartoznak abba a színházba járó rétegbe, amelyik megveheti és megveszi a jegyet. Igen, ez fontos lenne – reagál a társulatvezető. De ő nem tesz ezért semmit, ez kívül esik a színháza profilján. Ám ha valaki megkeresné őket az ötlettel, a móddal, a lehetőséggel, amelynek révén eljuthatnának a szegényebbekhez is, biztosan partnerek lennének.
Herczog Noémi emlékeztet arra, hogy az Árva csillag idejében Pintér Béla évente két produkciót hozott létre. Függetlenül ennek finanszírozhatóságától, vajon lenne-e kedve, vágya most is két bemutatót tartani szezononként – kérdezi a kritikus. Nem – feleli Pintér Béla. Úgy véli, nem a lustaság mondatja ezt vele, hanem az újabb alkotások megérlelésének szándéka. Jól jön a több idő. Így nem röpke kéthónapnyi írás után kell a színészei elé állnia az új darabbal.
A csacsi és/vagy rövidlátó nézők képviseletében rákérdezett valaki (aki a megszólaláson túl is hasonlított e sorok írójára) az Árva csillag utolsó képére. De nem hozom nyilvánosságra a választ. Menjen el minden kedves olvasó és vegye szemügyre maga, hogy kiket repít el az űrhajó a Göncöl-szekér hátsó kerekére.
_(2013. december 16.)_
