Karinthy Márton, a színház igazgatója az MTI-nek felidézte, hogy a 60-70-es évtized fordulóján sokáig nem jelenhetett meg az előadás alapjául szolgáló kisregény, az Aranyidő, amelyből még maga Karinthy Ferenc készített szövegkönyvet Nők címmel. Témáját tabuk övezték, elhallgatása különös izgalmat és várakozást okozott.

A történet főhőse, Beregi Józsi bujkáló zsidó polgár, különös módon éli túl a vészkorszakot és Budapest ostromát: végigjárja a romos belvárosi ház pincéjébe költözött hölgyeket, szépeket mond nekik és odafigyel rájuk, az ágyukba bújik, ezzel pedig a saját életét is megmenti.

"Az írás megjelenését botrány övezte. A zsidó- és a holokausztkérdés kényes és nemkívánatos témának számított. Mára megint azzá vált. Sokan blaszfémiával vádolták a szerzőt, mások egyenesen az áldozatok meggyalázását rótták fel neki" - tette hozzá a rendező.

Az előadás alkotói felvetik a kérdést: vajon lehet-e megrendültség és pátosz nélkül beszélni e bűnökkel és áldozatokkal terhes korról. Szabad-e akár nevetni is a gyilkosain és kirekesztettjein? Megfér-e a tragédia árnyékában a szexualitás és az életöröm? Lehetett-e kacagni 1944 karácsonyán és a felszabadulás napjain? Vagy még sokáig csak a megrendültség és a pátosz hangján szabad beszélni mindezekről?

Karinthy Márton megjegyezte, hogy Fábry Zoltán évekig készült filmet forgatni a különös hangú, vásott történetből. Végül tévéjáték és rádiójáték is készült belőle, de színpadon eddig nem volt látható, bár Karinthy Ferenc színdarabnak szánta. Vágya csaknem félévszázad múltán valóra válik - emelte ki a rendező, aki kíváncsian várja, lázba hozza-e még a közvéleményt a hangvétel frivolsága, újszerűsége.

Az előadás főszerepeit Dányi Krisztián, Murányi Tünde, Bencze Ilona, Gáspár Kata, Kerekes Viktória, Tímár Éva és Cs. Németh Lajos kelti életre. A produkcióban a Nemes Nagy Ágnes Színészképző diákjai is részt vesznek.