Berényi Gábor 1927. december 8-án született Budapesten. 1945 és 1949 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakát. 1949-től 1953-ig a leningrádi Állami Színházi Intézet aspiránsa volt. Ezt követően a Magyar Néphadsereg Színházának (a mai Vígszínház) rendezője volt. 1955-ben a debreceni Csokonai Színház főrendezőjének nevezték ki. 1959 és 1971 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője volt. 1971-től 1982-ig a József Attila Színház főrendezőjeként dolgozott. 1982-től, nyugdíjba vonulásáig, 1992-ig a Játékszín igazgatója volt. Nyugdíjas korában is aktív maradt, folytatta a rendezői pályát. Utolsó munkáját a Manna Produkciós Irodánál készítette, 2012-ben: Örkény István általa többször színpadra állított Macskajáték című művének A Szkalla lányok című átdolgozását mostanában is játsszák.
Főbb rendezései közé tartozik: Mozart: Varázsfuvola, Madách: Az ember tragédiája, Katona: Bánk bán, Shakespeare: Lear király, III. Richard, Sok hűhó semmiért, Gorkij: Éjjeli menedékhely, Rozov: Úton, Csehov: Cseresznyéskert, Miller: A salemi boszorkányok, Pillantás a hídról, Brecht: Kurázsi mama, Fejes Endre: Rozsdatemető, Kertész Ákos: Makra, Páskándi Géza: Vendégség, Németh László: Eklézsia-megkövetés, Dosztojevszkij: A szelíd teremtés, Vészi Endre: A sárga telefon, Szép Ernő: Aranyóra, Heltai Jenő: A néma levente, Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Göncz Árpád: Magyar Médeia, Szirmai: Mágnás Miska, Karinthy Ferenc: Bösendorfer, Szakonyi Károly: Adáshiba.
1957-ben a Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1977-ben kapta meg az Érdemes művész elismerést.
"Mindig is szívügyének tekintette a kortárs magyar drámát – igazgatósága alatt jött létre a legendás Macskajáték ősbemutató, amit aztán maga is számtalanszor, különböző formában színpadra állított. Rendező volt, igazgató, közösségi ember. Tudta, hogyan kell segíteni, támogatni a fiatal pályakezdőket. Odafigyelni a tehetségekre, építeni pályájukat. És imádta a színészeket – ha kellett, a MASZK Országos Színészegyesületben tevékenykedve, tapasztalatait felhasználva segítette őket. Amíg tehette, színházba járt. Kíváncsian figyelte a legifjabb generációkat. Ezt teszi most fentről is. Emlékét megőrizzük" - írja megemlékezésében a Magyar Színházi Társaság.
