Az előadás a félelemről szól.
|{background:#ddd; font-size:11px; padding: 5px 10px}. A tornatanáromnak volt egy kedvenc vicce: Mi a rosszabb, négernek lenni, vagy buzinak? Mindkettő szar – mondta – de azért négernek lenni mégiscsak jobb, mert azt legalább nem kell megmondanod anyádnak. |
Vajon mi az oka, hogy valaki nem tudja vállalni nemi identitását, ha az eltér a „normálistól”?
Miért fél bevallani magának, szüleinek, tágabb környezetének azt, hogy homoszexuális?
Fél a megítéléstől, a kirekesztéstől, fél a nehezebb élettől, ami ezzel jár, bár számára a testi-lelki boldogulást mégis ez jelentené.
A főhős 18 évesen új iskolába kerül. Előző sulijában állandó támadásoknak volt kitéve mások által lányosnak mondott viselkedése miatt. Tudja, hogy önmagával kell tisztába kerülnie, megtalálni, elfogadni saját identitását, de abban szocializálódott, hogy a lányok iránt kell érdeklődnie. Egy másik fiúval való találkozás viszont lassan áttörést hoz, hogy elfogadja, nem az az egyetlen út, amit a családja, a környezete és a társadalom közvetít felé – áll az előadás szinopszisában.
Az előadás és az azt követő feldolgozás a többségi társadalom szemében sokszor nem csak viszolygást, hanem nyílt gyűlöletet kiváltó másság kezelését, elfogadását járja körül.
A Fiúk című produkcióban színpadra lép Szalay Mariann, Tóth János Gergely, Marofka Mátyás és Kőszegi Mária. A konzultáns Gyevi-Bíró Eszter és Végvári Viktória, a foglalkozásvezető pedig Szalay Mariann, Kőszegi Mária.
Az előadást kizárólag középiskolákban, 16 év fölötti korosztálynak játsszák.