A Vajdasági lakodalom című produkció két fiatal alkotó műve. Az alapötlet Táborosi Margaréta rendezőtől származik, aki az MTI-nek szerdán elmondta: egy hagyományos vajdasági lakodalomról szóló előadás ötlete már régóta foglalkoztatta, csak nem volt még alkalom a megvalósításra. Mint fogalmazott, ezt nem lehet kis létszámú társulattal eljátszani, így csak akkor kezdhetett bele, amikor a szabadkai Népszínháztól felkérést kapott erre.

A rendező kiemelte, hogy nem egy már megírt darabot akart színpadra állítani, mert – mint mondta – szereti a kortárs irodalmat, „és ha már vannak élő íróink és zeneszerzőink, akkor alkossunk együtt, és ne az legyen, hogy valakinek egy régebbi, jól kipróbált szövegét dolgozzuk fel újra vagy tesszük új kontextusba, hanem mi alkossunk meg valamit”.

A „sátras lakodalmak” mindig egy furcsa, de ugyanakkor örömteli világot jelentettek számára – mesélte. „A lakodalomban mindenki felvesz egy pózt. Eleve van az örömanya, az örömapa, a vőfély. És van a vendég póz is: aki mulat, aki hamar berúg, aki nem élvezi, aki lehetőséget lát az ismerkedésre vagy aki túlbarátkozós” – magyarázta, hozzátéve, hogy ezek a „pózok”, illetve azok eltúlzása adtak lehetőséget a különböző figurák bemutatására. „Picit az egész elrajzoltabb” – fogalmazott, arra utalva, hogy a Vajdasági lakodalom nem hagyományápoló kultúrműsor, hanem színházi előadás.

A produkció nagy részét a zene, „a mulatós nóták” adják, összefüggően csak a vőfély beszél, a többi szereplőnek csupán egy-egy mondata vagy szava van. A nyelvezet azonban nagyon fontos – emelte ki a rendező. Különös figyelmet fordítottak arra, hogy a szöveg kifejezetten vajdasági legyen, vagyis hogy megjelenjenek benne a szerb környezetből beemelt szavak is.

A vajdasági keveréknyelv alkalmazását illetően Terék Anna író úgy fogalmazott, hogy olyan nyelvezetet próbáltak kialakítani, amelyet szinte feliratozni kell, vagyis nem azonnal érthető a nem vajdasági magyar néző számára.

Kifejtette, hogy megrendelésre írta a darabot, ami nem volt egyszerű, mert a rendező már létező elképzeléseit és inspirációit kellett összeegyeztetnie a sajátjaival. A kreativitást azonban mindig növeli, ha korlátokat állítanak az ember köré – magyarázta. Nem voltak saját tapasztalatai az ilyen típusú lakodalmakkal, ezért nagyon sok történetet kellett meghallgatnia ahhoz, hogy „valamennyire bele tudjam képzelni magam a szituációba” – mesélte.

„Egy groteszk képet akartunk festeni, amivel nem kifigurázni szerettük volna magunkat vagy a vajdaságiakat, csak azt akartuk bemutatni, hogy mennyire groteszk helyzetek, mennyire abszurd dolgok jöhetnek létre egy esküvő alkalmával, vagyis hogy mennyi furcsaság történik akkor, amikor az ember arra vágyik, hogy tökéletesen sikerüljön minden” – összegezte a produkció lényegét Terék Anna.

Az előadást pénteken mutatják be, a készítők pedig azt is elmondták, hogy sokat várnak a közönség reakciójától, a Vajdasági lakodalom ugyanis színházilag kihívás, hiszen kísérleti jellegű, mégis a nagyközönségnek szól.