7óra7

Személyiségtolvaj
7óra7: (6/10)
Közösség: (0/10)

Személyiségtolvaj

2014. 03. 03. | 7óra7

Jupiter és Merkur istenek magukat Amphitryonnak és Sosiasnak kiadva tényleg a totális ideg összeroppanásig őrjítik kiszemeltjeiket, pusztán azért, hogy kedvüket tölthessék a delikvensek szerelmén. Hogy miért? – az rejtély. Talán mert megtehetik, mert hatalmukban áll, mert kedvük támadt egy kis édes mulandóságra, mert Jupiter számára jó tréfa elhitetni Alkménével, hogy ő Amphitryon, és élvezi, amikor ez sikerül. Sőt, Jupiter van annyira eltökélt, hogy mindenkivel elhitesse a várban: ő tényleg Amphitryon, az igazi Amphitryon pedig csak egy csaló.

Amphitryon - Mohai Tamás

Erőteljes gesztus, hogy Sipos Balázs rendezése nem azzal foglalkozik, hogy külcsínre elhitesse velünk a főszereplők és az alakjukat felöltők hasonlóságát, hiszen nem ez a lényeg. Ondraschek Péter egyszerű, jellegzetességektől mentes, ruhaként funkcionáló jelmezei ehhez mérten csak jelzik, hogy megjelenésre van köztük hasonlóság. Ilyesfajta funkcionalitással bír a tér is, amiben a helyszínmeghatározások végett előfordul habszivacsos-vattás hitvesi ágy és várkapu is, a kis emelvények és süllyesztett részek pedig izgalmasan darabolják fel a játszó-teret, miközben hagyják a színészekre koncentrálódni a figyelmet.

De a figyelem igazán csak akkor koncentrálódik, amikor a szerepek mögött kitapinthatóak az ötletek és a szándékok. Mohai Tamás színesen, önreflexíven, a nézőket könnyedén kezelve és vezetve, abszolút játékosan létezik Sosias szerepében, ott van benne az esetlen, a szerencsétlen és a minket elnavigáló narrátor is egyszerre. Orosz Ákos Jupitere koncentráltan és eltökélten bolondítja Alkménét, olyan elszántsággal játszik a színész tekintete és olyan logikusan építi egymásra a mondatokat, mintha egy isten végezne éppen emberkísérletet. Domokos Zsolt Amphitryonjából leginkább valamiféle befelé forduló önmarcangolás és kilátástalanság látszik az első pillanattól az utolsóig, Mészáros Blanka a tehetetlenség és érzelmi zavarodottság stációit mutatja be Alkméné szerepében (az például nagy hiány, hogy az általános szerelmen kívül nincs igazi viszony Alkméné és az igazi Amphitryon között), Szabó Zoltán elvetemült és önkényes Merkur isten, Rainer Micsinyei Nóra pedig házsártos, akarnok, jó humorral ütemezett Charis.

Amphitryon - Mészáros Blanka és Domokos Zsolt

Kellemes hangulatot teremtenek a játékhoz Kovács Adrián misztikus effektjei és zenéi, amire a produkció minimalista fényjátéka is rásegít, és ettől kialakul egyfajta kiszolgáltatottság- és tehetetlenség-érzés a színpadon és a nézőben egyaránt. Ettől a feelingtől meg eljuthatunk egészen addig a felvetésig, hogy ha a megfelelő hatalommal bíró ember úgy gondolja, akkor bármit megtehet, még az ágyunkba is befekhet, desőt, még a szerelmünkkel is összefekhet, továbbmegyek, még a személyazonosságunkat is elveheti – a végén úgyis csak mi leszünk hülyének nézve.

Bár ez a fonál nincs igazán végigvezetve a történeten, és nem válik fő szervezőerővé az előadásban, amelyet Molière és Heinrich von Kleist darabjából dolgozott össze Fekete Ádám dramaturg, célirányosan húzva meg és mai nyelvhasználatra ültetve át a szöveget, kizárólag a fontosabb szituációkra és pillanatokra koncentrálva. Mármint a helyzeteknek van játékossága, humora és általában fel-felüti a fejét valamiféle mögöttes szándék – színészi invencióktól függően –, csak éppen arra vonatkozólag nem találni választ - és erre irányuló kérdéseket sem tesz fel a rendezés –, hogy miért történik, miért történhet mindez?

Amphitryon - Mészáros Blanka

Ki ez a Jupiter, aki önkényesen bármit megtehet? Kik ezek az emberek, akik valamiért hisznek neki? Rejtély. Arra vonatkozólag sem érkezik reflexió, hogy Jupiter hogyan képes magát Amphitryonnak kiadni, tényként van kezelve, pedig színházilag rengeteg lehetőség rejlik benne – jóval több annál, minthogy letudjuk az istenek metamorfizálódási képességével. Persze azért az ember – hiszen mégiscsak jó hangulatú előadásról van szó, hála a helyenként tapinthatóan frusztráló miliőnek és egy-egy izgalmas alakításnak – hajlandó elfogadni, hogy itt a hatalom táncoltatja az embereket, ellopja a személyiségüket és tök hülyére veszi őket korra, nemre, fajra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Csak hát nem világos, milyen ez a hatalom, mi mozgatja, mit szeretne, ahogy az sem, milyenek ezek az emberek, akik észrevétlenül át vannak vágva – és így nem is igazán lesz részünkké a produkció.

(2014. február 25.)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr708001537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása