A közlés szerint a Jászai Mari-díjas színművész temetéséről később intézkednek. Hacser Józsát siófoki otthonában érte a halál.
Hacser Józsa Kispesten született 1931. április 4-én, eredeti keresztneve Jozefin Mária volt, de a Józsa jobban tetszett neki. Kollégái csak Józsinak hívták, ami ellen csak egyszer tiltakozott, amikor 1950-ben Hacser Józsefként sorozásra hívták.
Egy apró pincelakásban nőtt fel a Baross utcában, a gazdasági válság idején a család nagy szegénységben élt. Apja a második világháborúban a Donnál harcolt, ő anyjával itthon nélkülözött, de túlélték a nehéz éveket. A háború után ezüstművességet tanult apja műhelyében, majd a jelvénykészítő szövetkezetben dolgozott. Miközben folyton a színházról álmodozott, elvégzett egy varrótanfolyamot is, később mindig maga varrta a ruháit.
Másodszori próbálkozásra, 17 évesen vették fel 1948-ban a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Gellért Endre legendás osztályába járt többek között Soós Imrével, Váradi Hédivel, Horváth Terivel, Psota Irénnel, Szemes Marival és Berek Katival. A főiskolai évek alatt a Belvárosi Színházban statisztált. A diploma megszerzése után, 1952-ben Miskolcra került, négy évet az ottani színházban játszott. Budapesten 1956-1993 között a Jókai Színház, majd a Thália és az Arizona Színház tagja volt, 1994-ben pedig a soproni Petőfi Színházhoz szerződött.
Drámai színésznőként kezdte, sikeresen alakította a Hamletben Ophéliát, az Antigonéban Ismenét, de eljátszotta Tündét és Nyilas Misit is. A későbbiekben inkább groteszk, humoros figurákat formált meg, ilyen szerepekben nyújtotta a közönség számára is a legemlékezetesebb alakításait.
Számos filmben, tévéjátékban szerepelt, sokat szinkronizált. Jellegzetes hangját gyakran kölcsönözte mese- és bábfiguráknak. Emlékezetes szereplője volt a Szomszédok című teleregénynek. A kabarékban nyújtott alakításai után az ország mint a házsártos anyós, a csámpás takarítóasszony, a bányarém feleség megtestesítőjét ismerte. Bohóc figurájával, rekedtes, károgó hangjával jellegzetes, utánozhatatlan kabaréfigura volt. Élete utolsó éveiben a soproni teátrumtól megválva balatoni házában élt meglehetősen elzárkózva a külvilágtól.
Hacser Józsát két alkalommal is Jászai Mari-díjjal tüntették ki (1963, 1977). 1989-ben megkapta az Aase-díjat, 1995-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. 1997-ben Kabos Gyula díjjal, 2000-ben Hekuba-díjjal jutalmazták munkásságát.
