A Thália Színházi Társulás zenés produkciója a két világhírű díva: Edith Piaf és Marlene Dietrich emlékét kelti életre.
A két nő megdöbbentően sok tekintetben nem hasonlított egymásra. Edit kora gyermekkorának egy részét – mindmáig homályos okokból – világtalanul töltötte. Ez mély nyomokat hagyott későbbi sorának alakulásában, melyet csak súlyosbított az, hogy látását akkor nyerte vissza, amikor nekiszaladt egy kifüggesztett szárítókötélnek, és így az első tárgy, amelyre látását visszanyervén pillantása esett, egy bugyi volt: igaz, a sajátja. Marlene ezzel szemben csattanós választ adott hazájának arra, hogy az elárulta őt, amivel azt a benyomást kelti, hogy van remény. Sokszor a legalapvetőbb kérdésekben sem voltak képesek egyetérteni, mégis, barátságuk a sírig kitartott, sőt, az után is – áll az előadás szinopszisában.
A Kék veréb nem csupán tisztelgés a művésznők előtt, hanem egyben olyan színházi varázsszőnyegen való időutazás is, melyben a XX. század harmincas éveinek valóságába is betekinthetünk. Természetesen ebből a miliőből nem hiányzik a francia sanzonok gazdag lelkiséget hordozó édes-bús világa sem – állítja az előadásról Szaszák György újságíró.
A két főszereplőt Márkus Judit és Lax Judit kelti életre. Színpadra lép még Benkő Dávid, mint zenész, Reiter Zoltán pedig a hangjával jelenik meg az előadásban.
