Vinnai András Furnitur című darabját nemrég mutatta be a TÁP Színház a Jurányi Inkubátorházban. A színész-író itt készítette A férfiak szexuális világa előadást is, Bánki Gergellyel és Janklovics Péterrel elharmadolva a feladatokat.

► A Furnitur a gyerekvállalás körüli félelmekről, A férfiak szexuális világa pedig, ahogy a címe is mutatja, a férfiak szexualitáshoz való viszonyáról beszél. Mennyire volt cél a tabuk feszegetése?

*Vinnai András*: Mind a kettő valamiféle férfihisztériáról szól a maga módján. A Furniturban eléggé személyes jellegű tapasztalatokat próbáltam meg kibontani. Az apaságtól való rettegést, hogy mekkora felelősség egy gyerek, és hogy mennyire képes áthangolni egy kapcsolatot. A tabuk feszegetése inkább A férfiak szexuális világára jellemző. Bár itt sem ez volt a cél. Inkább kiforgatjuk a férfiak szexualitásával kapcsolatos sztereotípiákat, illetve megmutatunk néhány archetípust: hazudozókat, hímsovinisztákat, önsajnálókat, szőrösödő kamaszokat. Azon megyünk végig, hogy milyen a viszonyuk ezeknek a véglényeknek a szexhez és a nőkhöz, illetve saját magunkhoz. Az előadás a költőiség és a posvány között lavírozik. Ezt próbáltuk meg elkapni a fiúkkal, Janklovics Péterrel és Bánki Gergellyel. Mindhárman kipróbáltuk már ezt a szex nevű dolgot. Elmeséltük egymásnak a tapasztalatainkat. Általában az ember szeret ilyesmiről beszélni. Azért is választottam ezt a témát, mert ez mindenkit érdekel, akár férfi, akár nő az illető, sőt, sokan érkeznek az előadásra a házi állatukkal. Eredetileg ez egy olyan előadásnak indult, amiben kevés szöveg van. Sok táncot akartam bele, de aztán meggyőztek a többiek, hogy egyikünk sem kimondottan táncos alkat. Végül is aztán írtam jeleneteket, verseket, dalszövegeket, amiket közösen fejlesztettünk tovább.

► Azt hallottam, hogy a próbák közben nők nem is mehettek a terem közelébe, ahol dolgoztok.

*Vinnai András*: (nevet) Ilyen szabály nem volt. De mondjuk tényleg nem jöttek nők a terembe, talán a kiszűrődő hangok miatt. Azt hiszem, messzire elkerülték azt a helyet. Kivéve Kulcsár Vikit, aki mindvégig nagyon sokat segített nekünk és Litkai Gergelyt (ő nem nő), aki szintén hasznos tanácsokkal látott el minket. Rendezőnk ugyanis nem volt. Nem akartuk, hogy legyen. A külső szem szerepét főleg Bánki Gergely vállalta magára, többször kiült a nézőtérre és megnézte, mit is művelünk. Azután rendezni kezdett minket, amit mi készségesen elutasítottunk (jó nem mindig). Sokat kínoztuk egymást, de azt hiszem, mindhárman élveztük. Még Janklovics Péter is, aki azóta nagyon furcsa szögeket képes bezárni a végtagjaival.

Mivel szkeccsszerű az előadás, nem jelenik meg kétszer egymás után ugyanaz a figura. A karakterek inkább rajzfilmfiguraszerűek, nem kell túl nagy mélységeket keresni bennük. Vannak dalok, mi vagyunk a zenészek is. Egy looperpedált használunk, amivel meg lehet oldani, hogy élőben rögzítsük a zenét, és aztán visszajátszuk, hogy szabadon riszálhassuk magunkat. Megpróbáltunk mindent mi magunk megoldani. Persze ez csak úgy lehetséges, hogy közben van egy nagyon jó műszaki csapata a Jurányinak: Szabon "Bala" Balázs gondoskodik a hangzásról, Pelle Zoltán pedig a fényekről.

► Ma este is játsszátok az előadást, kettőtől próbáltok. Min dolgoztok ilyenkor?

*Vinnai András*: Végigvesszük a dalokat, végigmegyünk az egészen. Ha jól számolom, ez lesz az ötödik előadás, még nincs olyan nagy rutinunk. A múltkori előadáson kezdett el oldódni az a rettenetes félelem, ami áradt mindhármunkból. Egyikünk sem csinált még ilyen jellegű előadást. Én rettegtem. Sötétben készülünk be, amikor feljött a fény, kezemben a gitár, és úgy remegtem, hogy azt a leghátsó sorból is lehetett látni. Feltettük magunknak a kérdést, hogy miért csináljuk mi ezt? De most már kezd oldódni. Az előadás előtt végigmegyünk a jeleneteken, alakítgatjuk, fejlesztgetjük őket. Folyamatosan kérdezgetjük az ismerősöket, hogy mit éreznek gyengének vagy hosszúnak. Volt egy rész, ami Janklovics Péter izzadására épült, ő ugyanis úgy izzad színpadon, mint egy ló, de valahogy ebben az előadásban elhagyta ezt a tulajdonságát, ezért át kellett írni a jelenetet. A hasát vettem célba, mert olyan kis butykos jellegű hasa volt, erre most elkezdett lefogyni. Lassan majd nem lehet már belekötni, mert tökéletes férfi lesz belőle. Gergelynek szerencsére konstans módon fura a haja, és ezzel tökéletes támadási felületet biztosít. Jómagama a combommal járulok hozzá a furcsaságokhoz.

► Vannak az előadásban improvizatív részek?

*Vinnai András*: Nincsenek. Minden jelenet pontosan megkoreografált. Pontos és igényes színművészkedés történik. Ez azért van így, hogy ne essünk el.

► Említetted, hogy Furnitur nagyon személyes élményekből született…

*Vinnai András*: Ha az embernek gyereke születik, főleg, ha kettő, akkor aztán jönnek a személyes élmények. És van sok barátunk is, akiknek ugyanekkorák a gyerekei. Folyamatosan mennek az eszmecserék a reggeli elindulással kapcsolatban, vagy hogy hogyan kezelik az anyagcserével kapcsolatos őrületeket. Van egy rész, amikor a főhős felsorolja, hányféle könyvön rágta át magát, a Kreatív apák bibliájától kezdve a Gyerekből emberten keresztül a Jófej apafejig. Hasonló kiadványokkal én is találkoztam, de ezek inkább befrusztrálják az embert. Van olyan, amelyik hasznos, de egy gyerek úgyis felülír mindent. Olyan, mintha lenne egy használati utasításom egy olyan készülékhez, amin nincs gomb, vagy mindig máshol van rajta a gomb, amit meg kell nyomni, hogy működjön. A lényeg azonban inkább az, hogy milyen hatással van mindez a kapcsolatra. Ezt viszont nehéz kinyomozni, mert szerintem minden hatással van mindenre. Mi például elváltunk, de azt hiszem, jól csináljuk. Egyikünk sem erőlteti magát olyasmibe, ami nem esik jól neki, és azóta a gyerekeim is egyre kevesebbet drogoznak. Vicceltem. Az ember kapcsolata másokkal szerintem főleg az önmagával való kapcsolatától függ. Innentől meg nincs értelme okoskodni. Szóval a darab azt mutatja meg, hogy hogyan lehet ezt a legtipikusabban elszúrni. Meg hogy mennyire horrorisztikus tud lenni egy gyerekszoba, amikor először marad egyedül egy apa a gyerekével. Hogy mekkora para tud lenni: Vesz-e levegőt? Életben van-e még?Persze ezek el vannak túlozva, kicsit sci-fisre vannak véve. Egy bútoráruházban játszódik a történet, ahol a főszereplő, Shivak Shurman gyerekbútort akar vásárolni születendő gyermekének, és hirtelen belekóstolhat abba, hogy milyen is, amikor tényleg megszületik egy gyerek. Az áruház megmutatja neki, hogy miket hozhat felszínre egy gyerek a szülők bugyraiból.

► Ahogy nőnek a gyerekeid, fontolgatod a folytatás megírását?

*Vinnai András*: Gondoskodnak róla, hogy legyen élményanyag. A lányom már elsős, és máris mutat kamaszos vonásokat. Biztos lesz majd, amit meg lehet írni. Néha annak örülnék, ha elegendő élményanyagot szolgáltatnának egy következő darabhoz, néha meg annak, hogy ne történjen semmi különös, de hát mindig történik valami... meg hát nagyon alacsonyak, és ezt néha nehéz elviselni...

Hodászi Ádám