A BTF vasárnapi közleménye szerint a teltházas szombati rendezvény elején Philip Glass néhány saját szerzeményét is előadta zongorán, így a közönség hallhatta például a Metamorphoses című darab néhány tételét. Philip Glass a mű keletkezéséről felidézte: egy brazil rendező barátja kérte fel, hogy Kafka Átváltozás című művéhez írjon zenét. Mint mondta, a zeneszerző feladata, hogy a szövegre intellektuálisan, kreatívan és érzelmileg reagáljon.

"Kafka nincs itt, hogy segítsen, tehát csak annyit tehettem, hogy sokat olvastam tőle és róla. Megpróbáltam őt megismerni. Ugyanakkor, amikor zenét kell írni a darabhoz, akkor nincs más, mint a darab és a zene. Kafka nagy hatást tesz rám, bármikor olvasom, hiszen talán ő az első 20. századi író, aki egzisztenciális kérdéseket vetett fel, és válaszaiban messze meghaladta korát. Az ő világával azonosulni számomra egyenlő a magasrendű inspirációval" - fogalmazott Philip Glass.

A 77 éves mester filmoperáját, A Szépség és a Szörnyeteget Jean Cocteau 1941-ben készült filmje ihlette. Philip Glass felidézte, hogy a művel 1981-ben kezdett el foglalkozni, a filmopera végül 1992-ben készült el. Közben sok filmzenét írt és viszonylag sok operát komponált, így véleménye szerint sok tapasztalatot gyűjtött mindkét műfajban.

"A film és a zene összekapcsolását nevezhetjük a színház egyik arcának. A színház szövegben, képben, mozgásban és zenében nyer kifejezést. Évek óta foglalkoztat a tánc, a költészet és az opera, amely látványra és muzsikára épül" - fogalmazott Philip Glass.

Beszélt arról is, hogy ugyan a szórakoztatást illetően a film megelőzte az operát, de tagadhatatlan, hogy a film és az opera közötti kapcsolat még mindig nagyon közeli.

"Mivel mindkét műfajjal van tapasztalatom, nyugodtan mondhatom, hogy egy filmzeneszerzőnek kezelni kell a színház mind a négy elemét. Tudnunk kell dolgozni a hanggal, a szöveggel, a képpel és a mozgással. Ez különösen igaz az operára, de számos vonatkozásban a filmre is. A zene és a film egy dologban viszont gyökeresen különböznek egymástól: másképp tárják föl magukat a közönségnek" - tette hozzá a zeneszerző.

A Szépség és a Szörnyeteg című filmopera előzményeiről elmondta: Georges Auric elküldte a zenét Cocteau-nak, aki felhasználta, de nem ott, ahol a zeneszerző azt elképzelte.

"Nem lehet tudni, milyen volt az eredeti, nekünk már csak Cocteau változata van meg. Auric elgondolását nem ismerjük. Én a filmet sokkal inkább operaszerűen képzeltem el. A zene mindenhová elkíséri a szereplőket. Olyan egységet alkot a filmmel, amely megbonthatatlan" - hangsúlyozta Philip Glass.

Felidézte, hogy tárgyalt Auric özvegyével is, aki beleegyezett, hogy teljesen lehalkítsa az eredeti filmzenét.

"A munka nagyjából 3 évig tartott, 1992-től 1995-ig. Úgy éreztem, hogy a zenét a film eredetileg nem használta jól, ezért az volt a célom, hogy újraalkossam a film és a zene kapcsolatát, mondhatni újra felfedezzem azt" - jegyezte meg a zeneszerző.

Hozzátette: Cocteau három filmjével dolgozott és mindegyikben más volt a cél, de itt az élő zenei előadással való összekapcsolás izgatta leginkább.

"Mivel a filmet már felvették és megvágták, az nem változik többet. Az élő zenei előadás viszont estéről estére más és más, még ha ugyanazt játsszuk is. Kicsit mindig más lesz a tempó és a megformálás. Az élő előadás életszerűsége abban áll, hogy a közönség jelen van a mű újraalkotásánál és az előadó a saját előadói hangját kölcsönzi a zenének" - mondta Philip Glass.

A Szépség és a Szörnyeteg zenéjét a Művészetek Palotájában a Philip Glass Ensemble adta elő, az együttes már 40 éve létezik, az idősebbek az alapításnál is jelen voltak. Van olyan muzsikus, akivel 45 éve játszik a zeneszerző, amit pedig Budapesten adtak elő, azt Philip Glass szavai szerint csak ez a csapat tudja. Hozzátette: van ugyan egy nagyzenekari változat is, de az itteni műsoron nem az szerepelt.