A színművészt, aki évek óta betegeskedett, otthonában érte a halál. Temetéséről később intézkednek. A család arra kéri a médiát, hogy tartsa tiszteletben gyászukat.
Szabó Gyula 1930. július 15-én született Kunszentmártonban. Tervei között nem szerepelt a színi pálya: papnak készült. A család azonban nagy szegénységben élt, nem tanulhatott, dolgoznia kellett. Fiatal munkásként nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett néhány társával együtt a Színművészeti Főiskolára, ahová első nekifutásra felvették.
A színművész 1954-től a Petőfi és a Jókai Színház tagja, majd évtizedekig a Thália Színház vezető színészeként emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. A Thália megszűnése után tagja lett a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is, később a székesfehérvári Vörösmarty Színháznál dolgozott. 1979-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított.
Alkata, jellegzetes orgánuma népi hősök megformálására tette leginkább alkalmassá, de más szerepkörökben is kiváló alakítást nyújtott. Pályája során játszott többek közt Molnár Ferenc, Shakespeare, Bulgakov, Stendhal és Katona József színműveiben. Legemlékezetesebb Hábetler Jánosként volt Fejes Endre Rozsdatemető című regényének drámaváltozatában és Tiborcként Katona Bánk bánjában. Az általa megformált alakok mindig szerethetőek voltak, gonosz, intrikus szerepet szinte soha nem kapott.
Filmen is sokat foglalkoztatták (Egy pikoló világos, Vasvirág, Kölyök, A tizedes meg a többiek, Kinek a törvénye). Számos sikeres tévéjátékban szerepelt: ő volt a Tenkes kapitánya Buga Jakabja, a Princ, a katona Csontos őrnagya, a Robog az úthenger Józsija. Kezdettől fogva az ő hangján szólalt meg magyarul Columbo hadnagy, a magyar rajzfilmsorozatokban dr. Bubónak (Kérem a következőt), a Pumukli kalandjai című mesében Éder Mesternek és Frakknak, a macskák rémének is ő kölcsönözte a hangját.
Mesemondása legendás volt: a hetvenes évek elejétől a Magyar népmesék sorozatban ízesen, telve szeretettel és humorral mesélt. Ő maga azt mondta erről, hogy a több, mint harminc év alatt ez a mesesorozat élete részévé vált, mindegyik darabját egyformán szerette. Egy másik nyilatkozatban úgy vélte, nagy színész csak az lehet, aki járt a pokolban, az önismeret poklában. Egész életében arra törekedett, hogy mindig az igazat mondja, és a szeretet nyelvén közvetítsen.
Szinte minden művészeti elismerést megkapott. Kétszer - 1959-ben és 1962-ben - tüntették ki Jászai Mari-díjjal, emellett érdemes és kiváló művész címet is kapott. 1975-ben elnyerte filmkritikusok díját, 1996-ban a Budapestért Díjat adományozták neki.
Sokoldalú művészi pályája elismeréseként, emlékezetes színházi- és filmszerep-formálásaiért 2000-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2006-ban a nemzet színészévé választották. Az Aphelandra alapítvány díjával 2003-ban tüntették ki, amelyet kimagasló alakításai mellett humánumával érdemelt ki. A Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon 2005-ben életműdíjat kapott a Magyar népmesék rajzfilmsorozatban végzett munkájáért. 2006-ban A nagy mesemondó című lemeze az év legjobb hazai gyermeklemeze lett.
2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, és abban az évben ő is elhelyezte kéznyomát a Magyar Csillagok Falán az Uránia Filmszínházban. 1998-től szülővárosának díszpolgára volt.
Jankovics Marcell: tehetsége volt a meséléshez
Szabó Gyulának páratlan tehetsége volt ahhoz, hogy úgy mondjon mesét, hogy a gyerekekben beinduljon a történet, hogy bevonja hallgatóját - mondta az MTI-nek Jankovics Marcell a hosszan tartó betegség után pénteken elhunyt színművészt méltatva.
A rajzfilmrendező elmondta, hogy elég régóta nem találkozott már Szabó Gyulával. Felidézte, hogy amikor a színész 80. születésnapját ünnepelték négy éve, őt is meghívták. A tortát Szabó Gyula vágta fel, szavalt, boldog volt, de lehetett látni rajta, hogy gyenge már.
Jankovics Marcell kiemelte, hogy nem a Magyar népmesék sorozata volt az egyetlen kapcsolódási pont az életükben. Szabó Gyula sok rajzfilmes munkája közül számára a legemlékezetesebb a Fehérlófia című filmjének királya, és a király alternatív megjelenési formái, a Kapanyányi Monyók, illetve az erdei öregember megformálása. "Az olyan, hogy most is megborzongok tőle" - fogalmazott, felidézve, arra kérte a színészt, hogy a szöveget úgy mondja el, mintha ködből lenne, és ő úgy mondta el. Ráadásul gyerekekről szóló filmről volt szó, amelyben mesemondó atmoszférát kellett teremteni - jegyezte meg, hangsúlyozva: Szabó Gyulának páratlan tehetsége volt ahhoz, hogy úgy mondjon mesét, hogy a gyerekekben beinduljon a történet, hogy bevonja hallgatóját.
Jankovics Marcell visszaemlékezése szerint ezt a közös munkát követően döntött úgy, hogy a Magyar népmesék sorozatának sem adhatja más a hangját. Kiemelte: ma mindenkiben úgy él - annak ellenére, hogy sok más színész és gyerekek is mondták a meséket -, hogy az ő hangján szólaltak meg ezek a történetek, hozzá nőtt a sorozat. "Amikor Gyula elkezdte mondani a mesét, akkor lélekben az ember felnőtten is odaült a padkára és elkezdte hallgatni" - fogalmazott.
Hozzátette, az is összefűzte őket, hogy a színművész kunszentmártoni születésű, ő pedig a szomszéd községbe volt kitelepítve, és úgy tekintett arra, aki erről a vidékről való, mintha vértestvére lenne. Felidézte, hogy a színművész kedvenc verse volt Petőfi Sándor "Arany kalásszal ékes rónaság..." kezdetű, Hazámban című költeménye, amikor a verset szavalta, mindig elsírta magát: miközben a hangja nem tört meg, a szemébe könnyek gyűltek - emlékezett Jankovics Marcell.
Az 1977-ben indult Magyar népmesék sorozatot Jankovics Marcell tervezői, rendezői, szakértői segítségével indította útjára az MTV. Szabó Gyula összesen 81 mesét mondott fel. A színművész 2005 nyarán a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon életműdíjat kapott a Magyar népmesék sorozatért.
A Nemzeti Színház saját halottjának tekinti és mély fájdalommal búcsúzik Szabó Gyulától
A Nemzeti Színház mély fájdalommal értesült róla, hogy életének 84. évében, hosszú betegség után, ma elhunyt Szabó Gyula. A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, Érdemes és Kiváló művész 2006 óta volt a Nemzet Színésze. Szabó Gyula temetéséről később intézkednek, a Nemzeti saját halottjának tekinti a nagyszerű színművészt. Isten Veled, Gyula bácsi!
A Vörösmarty Színház saját halottjának tekinti Szabó Gyulát
Saját halottjának tekinti a székesfehérvári Vörösmarty Színház a pénteken elhunyt Szabó Gyulát, a nemzet színészét - tudatta a teátrum az MTI-vel.
"Szabó Gyula az önálló társulattal rendelkező székesfehérvári színház egyik alapító tagja volt. 2006-os visszavonulásáig 10 éven át nagyszerű szerepekben vált emlékezetessé a fehérvári közönség szívében" - olvasható a közleményben.
Mint írják, a művész játszott többek között A kőszívű ember fiaiban, A nagymamában, A salemi boszorkányokban, a Sirályban, a Csárdáskirálynőben, a Diótörő és Egérkirályban, a Figaró házasságában, a Holdbéli csónakosban, a Mágnás Miskában, a Valahol Európában.
Szabó Gyula Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze életének 84. évében, hosszan tartó betegség után hunyt el pénteken.