► Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen darabot rendezz?
*Gergye Krisztián*: Általában furcsa történetek találnak meg. Olyan váratlan történetek, amikre első körben az ember nem is gondolna, hogy ebből lehet, vagy érdemes előadást csinálni. Ez a darab pont azért izgalmas, mert egy intim közhely-szituációt (párterápiás helyzetet) emel színpadra, mi meg a lehető legjátékosabban, egyszerre naivan és őszintén csinálhatunk belőle színházat, ahol meg mindent lehet, mindent szabad és kell is, ahhoz hogy értelme és tétje lehessen. Nyilvános magánélet, nyilvános magánpraxis. Kell ennél humorosabb, groteszkebb? Kiteregetett abszurditás. Élesen szórakoztató.
► Kihívást jelent számodra, hogy nem csak színész, de rendező is vagy egyben? Ha igen, miért?
*Gergye Krisztián*: A kérdést megfordítanám, mivel nem tartom magam színésznek. Minden szerep kihívást jelent, anélkül nem is érdemes belekezdeni. Azért Alexis és Andrea mellett elég nehéz jól megszólalni, inkább eltáncolnám, abban otthonosabban mozgok, persze az előadás mást igényel, így én is mást fogok tenni. Három ember színházat csinál, és hogy jó színházat-e? Ez a legfőbb kihívás.
► Hasonlónak érzed magad az általad alakított szereplőhöz?
*Gergye Krisztián*: Analitikus alkat vagyok, és érzékeny. Ha ilyennek kell lenni egy párterapeutának, akkor igen.
► Mi a célod a darabbal?
*Gergye Krisztián*: Hogy jó színház legyen, és hogy segíthessen bátrabban felvállalni, az egymás elől félve titkolt valódi érzelmeinket.
► Milyennek érzed a közös munkát a többi színésszel?
*Gergye Krisztián*: Játékosnak, és nagyon nyitottnak.
► Tekintve a darab improvizatív jellegét, mit gondolsz, milyen hatást fog generálni a nézők köreiben?
*Gergye Krisztián*: Remélem sírva nevetőset. Vagy fordítva.
Kapcsolódó:
