A Gólem Színház előadásai minden alkalommal a zsidó közösség aktuális lelkiállapotának lenyomataként is értelmezhetők. Így darabjaik reflektálnak a zsidóságot érintő aktuális kérdésekre, problémákra.

A szerző, Etgar Keret Izrael egyik legismertebb kortárs írója, aki legfőképp novelláiról ismert, meg arról, hogy irodalmi szintre emelte az izraeli héber szlenget.

A társulat (a nyolc novellából álló Trükk című mű után) a már több mint huszonkét nyelvre lefordított – eredeti címén: Kéjtáná sel Kneller – Keret-novellát viszi színre, amelyet Vinnai András adaptált.

Az új, minden ízében magyar dráma aktualitásától és bátor témaválasztásától válik izgalmassá, egy kifejezetten érzékeny problémakört kutat: az öngyilkosságot.

A témát ezúttal nem a környezet, a gyászolók, a család vagy a barátok, hanem az öngyilkosok szemszögéből ábrázolják, így egy egészen új narratíva született.

Az öngyilkosok úgy „élnek tovább a túloldalon”, ahogy végeztek magukkal. Az ereiket felvágók vérző csuklóval, a vízbe ugrók elkékülve, a magukat fejbe lövők lyukkal a halántékukban, míg az öngyilkos merénylők leginkább egy gyrosra hasonlítva töltik napjaikat. A főszereplő, Háim egy nap telespriccelte vérrel az albérletét egy lány miatt, majd az öngyilkosok gyűjtőhelyén olyan hírt kap, ami alapjaiban változtatja meg eddigi „halálát".

A történet, miközben végig az öngyilkosokon keresztül mutatja a világot, rendkívüli módon mégis himnuszt zeng az élet fontosságáról és a halálba menekülés értelmetlenségéről – áll az előadás szinopszisában.

|{background:#ddd; font-size:11px; padding: 5px 10px}. „Két nappal azután, hogy végeztem magammal, munkát találtam egy pizzériában. Nem túl nagy szám, de átmenetileg jó lesz!” |

Az előadás Etgar Keret Kéjtáná sel Kneller című műve alapján készült.

György Péter a Magyar Narancs január 22-i Zombilét: zsidónak lenni otthon című cikkében arról írt, hogy a zsidók a kormány zombiközösségévé váltak, “amelyet a megvetés, a történelmi hazugság, a magyarság evidenciájának a kétségbe vonása hozott létre.” Borgula András a darab rendezője szerint most épp ott tartunk, hogy “van az az állapot, ami még kétségbeejtőbb a zombilétnél is. A halotti lét, ahol már semmi nem számít senkinek. Na, itt vagyunk ma.”  Amikor a választások után minden ígéret és egyeztetési lehetőség dacára elkezdték építeni a Szabadság téri német megszállás emlékművét, akkor „zsidónak lenni ebben az országban nemcsak, hogy nem egyszerű, de meglehetősen kényelmetlen... Talán nem is igazán kívánatos.”

A Gólem Színház bemutatója pont egy ilyen világ, egy furcsa élet megéléséről szól, „az ijesztő csak az, hogy ami a darabban az öngyilkosok túlvilága, az kísértetiesen hasonlít a mai, élő valóságra. Háim – akinek neve azt jelenti, hogy élet – megpróbál boldogulni a halálban, a halál után, épp, mint egy zsidó a mai Magyarországon, de vajon sikerül-e neki? És nekünk?

A produkcióban színpadra lép Bánki Gregely, Hay Anna, Huzella Júlia, Kardos Róbert, Lajos András és Schmied Zoltán.

A díszletet Borgula András, a jelmezt Juristovszky Sosa tervezte, dramaturg Németh Virág.