A Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület közös előadása, az Ady/Petőfi nem szokványos személyességgel hozza közel a fiatalokhoz nagyjaink hétköznapi problémáit, családi életét, örömeit és bánatait – olvasható a produkció sajtóközleményében. Az alkotók szeretnék megmutatni, hogy a két költőzseni is "csak" hús-vér ember volt, valamint rávilágítani arra, hogy mi közös bennük és a mostani olvasókban. Ennek megválaszolására az előadások utáni közönségtalálkozóra egy-egy kortárs alkotót is segítségül hívnak – többek között Lovasi András, Fehér Renátó, Tóth Krisztina és Závada Péter is a sorozat vendége volt.
A májusi előadást követően Grecsó Krisztiánt költőt, írót kérdezheti a közönség a két költőről, irodalom és valóság viszonyáról. A számos díjjal, Móricz- és Jószef Attila-díjjal is elismert szerző évekig a Bárka irodalmi folyóirat, illetve a Nők Lapja szerkesztője volt, jelenleg az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta 2001-ben, majd 2005-ben jelent meg Isten hozott című regénye, amelyet cseh, német és szlovén nyelvre is lefordítottak. A Tánciskola című regény 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz pedig 2011-ben került a könyvesboltokba, utóbbi 2012-ben elnyerte az AEGON művészeti díjat is. Grecsó ádolgozásában mutatták be a Katona József Színházban Tersánszky Józsi Jenő műve nyomán a Cigányok című előadást.
S hogy milyen vendégre számíthatnak az érdeklődők? Erre ad választ egy részlet egy interjúból:
„Ahhoz az írógenerációhoz tartozom, amelyiknek már az induláskor be kellett látnia, hogy az olvasóval való kapcsolattartás elengedhetetlen. Az olvasó aktívan jelen van: vannak olvasókörök, internetes közösségek, amelyek kíváncsiak a szerzőre, örülnek, ha figyelsz rájuk. Ugyanígy a kiadó - vagy a könyvhöz tartozó bármilyen menedzsment - megértette, hogy az egyetlen dolog, amivel a könyvet éltetni és reklámozni lehet, az maga a szerző. (...)
Én sokáig örömmel csináltam, bele is illettem a képbe, meg tudtam felelni az elvárásoknak. Észre sem vettem, hogy ez szerep, ami egészen hasonlít a közéleti szereplőéhez, bármit is jelentsen ez, mennyire megterhel. Aztán egyszer csak kidőltem. Azóta jóval óvatosabb vagyok, nem járok el vitaműsorokra, kerekasztal beszélgetésekre, nem nyilatkozom folyton. Ráadásul egyre inkább érzékelek egyfajta felelősségét is. Valahogy úgy, mint a juhász az anekdotában, aki bicskával műti a szürkehályogot, míg egy orvos el nem magyarázza neki, milyen precizitás szükséges ahhoz, amit csinál. Utána már nem meri csinálni. Beleszaladtam néhány pofonba, azóta igyekszem nem hülyeségeket beszélni. ...” (kötve-fűzve, 2014. március 21.)
