Bertolt Brecht: A szecsuáni jólélek című példázatát újrameséli a k2 Színház.
Brecht egész életműve a kételkedésre tanít. Arra, hogy ne kényelmesedjünk bele hétköznapjainkba. Hogy ne fogadjuk el a minket körülvevő világot olyannak, amilyen, csak azért, mert a fennálló társadalmi rend azt mondja: „ennek így kell lennie”. Hogy vizsgáljuk felül erkölcsi szabályainkat, ha azok szöges ellentétben állnak a valósággal. Hogy elégedetlenségünket ne csak panaszkodással fejezzük ki, hanem kutassunk megoldási lehetőségek után. Hogy cselekedjünk, ha cselekedni kell, mert nem-cselekvésünkért éppúgy felelősek vagyunk, mint tetteinkért.
Persze, a mi történetünk Szecsuanban játszódik, innen nagyon messze, így az ottani problémák nyilván ránk nem vonatkoznak. A szerző is német. Mi közünk hozzá? Valószínűleg semmi. Úgyhogy azt tanácsoljuk a tisztelt közönségnek, dőljenek hátra székeikben, élvezzék ezt a régi kis fabulát, nevessenek sokat, aztán menjenek haza, és folytassák kicsinyes, elhibázott életüket ott, ahol abbahagyták, és még véletlenül se gondolkozzanak el azon, hogy csinálni kéne már valamit. Tisztelt Közönség, kulcsot ne találj, minek nektek jó vég, ha nem muszáj? – áll az előadás szinopszisában.
Az előadás a 2013-as Titánium Színházi Szemle egyik Jurányi-díjasa. Rendező Fábián Péter és Benkó Bence.
***
*A bemutató kapcsán Pallagi Melitta, az előadás főszereplője mesélt.*
► Mindig is színésznő akartál lenni?
*Pallagi Melitta:* Igen, és szerencsémre elhatározásomat a családom is támogatta. A hetedik osztályt a kecskeméti Katona József Gimnáziumban kezdtem, itt találkoztam Orbán Edit drámatanárral, aki egészen a felvételimig egyengette utamat. Nagyon sokat köszönhetek nekik.
► Jelenleg negyedéves színművész hallgató vagy a Kaposvári Egyetemen. A Művészeti Karon történt változások – az igazgatóváltás, a tanárok eltanácsolása – hogy érintettek téged, mint diákot?
*Pallagi Melitta:* A színész szak – elvileg – ötéves osztatlan képzés, azonban oktatás híján harmadév végén felköltöztem Budapestre. Végtelenül nehéz helyzet alakult ki Kaposvárott: különböző egyéni és politikai érdekeltségek miatt teljesen szétesett a kar és ellehetetlenült a képzésünk. Tudtam, hogy nincs maradásom – ki kellett találni, hogy hogyan tovább.
► Az első időkben azonban olyan tanárok tanítottak titeket, mint például Jeles András, akivel az Auschwitz működik előadást hoztátok létre. Hogyan készült az előadás?
*Pallagi Melitta:* Először is közösen megnéztük Lanzmann Shoah című dokumentumfilmjét, András később ebből, valamint a Don-kanyarból visszatértek emlékezéseiből és Helene Berg naplójából emelt ki részleteket. Népdalokat hallgattunk, youtube videókon keresztül Tourette-szindrómás emberek beszédmódját vizsgáltuk és gyakorlatokat csináltunk: azt kerestük, hogyan tudnánk ezeket a szövegeket megszólaltatni.
► Milyen volt Jelessel dolgozni?
*Pallagi Melitta:* Meg kellett küzdenünk azért, hogy jól tudjuk egymást érteni. Szerettem, amikor mesélt, inspiráló volt a gondolkodása és az a szabadság, amit a munka során biztosított számunkra. Nagyon sokat tanulhattam tőle.
► Az egyetemi évek alatt elkezdtél együtt dolgozni a Benkó Bence és Fábián Péter vezette k2 Színházzal, akik a feletted járó osztályból alakultak. Miért volt számodra fontos a velük való munka?
*Pallagi Melitta:* Szerelemből, a tanórákon kívül csinálhattunk színházat. A két fiúnak volt annyi ereje, hogy összefogjanak egy csapatnyi lelkes fiatalt, akik egy közös ügyért kiállva mindenkitől és mindentől függetlenül akartak előadásokat létrehozni.
► Melyik volt eddig a kedvenc k2-s előadásod?
*Pallagi Melitta:* A szegedi Thealter fesztiválon bemutatott, négy nap alatt elkészülő azt a csöndet nem tudjuk eljátszani című helyspecifikus előadásunk. Pofátlanul aktuális és friss tudott lenni.
► Színészként hogyan éled meg, hogy egyszerre két rendező instruál?
*Pallagi Melitta:* Jól kiegészítik egymást és szeretem, hogy partnerként kezelnek minket, hogy lehet velük ötletelni, közösen gondolkodni. Ritka és áldásos helyzet, hogy ők így egymásra találtak.
► Április 26-án mutatjátok be a Mielőtt az éj leszáll! című előadásotokat, mely Brecht A szecsuáni jólélek című darabját gondolja újra. Milyen kérdésekkel foglalkozik az előadás?
*Pallagi Melitta:* A legfontosabb kérdés, hogy mikor látjuk be végre, mindannyian felelősek vagyunk társadalmunkért, és jövőnk alakulásáért; nem lenne-e célravezetőbb a valóság elhazudása helyett szembenézni azzal, hogy miben is élünk és reagálni a problémákra. Az előadás tulajdonképpen felszólítás arra, hogy „hé, emberek”, most már elég volt a passzivitásból, ideje tenni valamit.
► Milyen lesz az előadás formája?
*Pallagi Melitta:* Az előadás célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen a nézőkkel. A nézők feladata az, hogy mérlegeljenek és eldöntsék, hogy kinek is van valójában igaza.
► Számodra mi a legnagyobb kihívás Sen Te / Sui Ta szerepében?
*Pallagi Melitta:* Annak ellenére, hogy teljesen más attitűd jelenik meg Sen Te / Sui Ta kapcsán, nem szabad elfelejtenünk, hogy ugyanarról az emberről van szó. Sen Te nem tudja érvényesíteni az akaratát, nem képes nemet mondani, ráadásul az Istenek azt a feladatot rótták rá, hogy jó legyen. Sen Tét a másokért és önmagáért való felelősség vezérli. Sui Tát a végszükség hívja életre, Sen Te csak Sui Ta-ként képes túlélni.
► Fontos megemlítenünk még, hogy a Stúdió K szerződtetett színésze lettél.
*Pallagi Melitta:* A Stúdió K és Kerekasztal Színházi Nevelési Központ koprodukciójában készült Szélben szállók című bemutató után ajánlották fel, hogy a társulat tagja legyek. Fantasztikus az a közeg: az első perctől kezdve nyitottak voltak felém, rengeteget segítettek nekem a próbafolyamat alatt. Nagyon örülök, hogy tagja lehetek ennek a közösségnek.