A Manna Produkció gondozásában 2013 decembere óta van műsoron az Edith és Marlene. Az előadást a Centrál Színház kisszínpadán láthatja a közönség. A produkció egyik főszereplője, Botos Éva beszélt az estről.
►Az eddigi interjúkat és a kritikákat olvasva úgy tűnik, hogy közeli a viszonya Edith Piafhoz.
*Botos Éva (BÉ):* Mint mindenkinek, aki régóta ismeri és hallgatja. Lenyűgöző képességű és hangadottságú művész. Nem lehet senkihez hasonlítani, a hangjára mindenki azonnal ráismer. Elképesztően különleges volt. Nem a mostanában divatos sztár-alkat, hanem egy furcsa, pici, karakteres arcú hölgy. Színészként nagyon érdekelnek az ilyen karakterek, talán jobban, mint a kézenfekvő, az általánosabb. Az ő bonyolultsága közel áll hozzám, próbáltam megfejteni, megérteni. Ahogy eljátszom, talán közelebb is kerülök hozzá, kibogozom belőle, azt, ami ennyire különleges.
► A kibogozás régen kezdődött, tizennyolc évesen már foglakozott Edith Piaffal.
*BÉ:* Igen, a Pataki Éva darabból készült előadást láthattam a televízióban, ami akkor, huszonöt évvel ezelőtt ment a Pesti Színházban. Kis monológocskát ollóztam össze magamnak belőle a felvételire. A dalokba nem vágtam bele, akkor még nem nagyon bíztam a saját hangi adottságomban. Azóta nyomon követem a darab sorsát. Két éve jött elő intenzíven újra, hogy milyen jó lenne ezt megcsinálni. Utánajártam, de akkor még nem volt rá esély, viszont később az ölünkbe pottyant a lehetőség és akkor meg is csíptük.
► Előfordult, hogy ezt a huszonöt évvel ezelőtti megtalálást felidézte, akár olyan egyszerű módon is, hogy egy meghatározó helyzetben felrakott egy Edith Piaf lemezt?
*BÉ:* Ebben a formában nem, de akkoriban nagyon sokszor lehetett a televízióban, rádióban, akár előadásokban is hasonló stílusú dalokat hallani. Többször lehetett velük találkozni, és a sanzonok mindig megérintettek. Edith Piaf hangja önmagában előhozza az emberből a legőszintébb zsigeri érzelmeit. A nézők közül többen mesélik, hogy sok dal könnyeket csalt a szemükbe. Előhozza az emberekből a szerelmet, a fájdalmas emlékeket, minden dalban őrületes életenergia tombol. Nem babonás módon, de egy-egy különleges élethelyzetben jól esett meghallgatni Piaf dalait.
► Hogyan jött az előadás ötlete?
*BÉ:* Két éve úgy döntöttem, belevágok, akkor beszéltem Gáspár Annával, a Manna Produkció vezetőjével. De kiderült, hogy a jogok másnak voltak fenntartva, egy másik csapat is foglalkozni kezdett vele. Elkeseredtem, mert biztos voltam benne, hogy meg fogják csinálni. Aztán egy év múlva az a projekt leállt. Felhívtam Nagy-Kálózy Esztert, beszéltem Mészáros Mártával és Pataki Évával is. Leültünk ötösben Gáspár Annával és átbeszéltük, hogyan jöhet létre az előadás. Minden szerencsésen alakult. A Centrál Színház is nyitott volt az ötletünkre, úgyhogy kezdődhetett a munka őrült tempóban. Éjjel-nappal próbáltunk, így december ötödikén létrejött a bemutatónk.
► Hogy jött az ötlet, hogy a huszonöt évvel ezelőtti előadás rendezőjét kéri fel most is?
*BÉ:* Mészáros Mártát nagyon tisztelem, érdekelt, hogy ő, mint filmes, hogyan látja a színházat. Ő egy sokat megélt művész, rengeteget tud az életről, erről a világról is, és ezt a darabot nem először rendezte. Mesélt olyan színészekről, akik szintén játszották ezeket a szerepeket, olyan színházi és filmes helyzetekről, amik színesítették a korról alkotott elképzelésemet. Edith Piaf és Marlene Dietrich igazi dívák, akik olyan megbecsülésnek örvendtek, mint a mai hollywoodi sztárok.
► Volt olyan szövegrész, dal, helyzet, ami alakult, változott a korábbi verziókhoz képest?
*BÉ:* Mindent úgy alakítottunk, ahogy mi szerettük volna. Nem néztem meg a Piaf filmet sem, pedig tudom, hogy nagyszerű, csak részleteket láttam belőle. A Pesti Színházas előadásról készült felvételt is csak átfutottam, mert nem akartam, hogy befolyásoljanak a látottak. Minden dalt magamból építettem, az én világomból. Van olyan, aminek a szerkezetét picit át is alakítottam. Hol legyen elvágva, hol legyen benne váltás. Minden szöveghez hozzápasszíroztam a saját fájdalmaimat, örömeimet, önmagamat.
► Nagyon sikeres az előadás, nem lehet persze megmondani, hogy mitől, de mégis, mit gondol, miben rejlik az érvényessége, szerethetősége?
*BÉ:* Olyanok ezek a sanzonok, mint akár a népdalok. Nagyon egyszerű a szövegük és végtelenül pontosak a gondolatok. Mindenkit megérintenek. A dalok őrületes slágerek. Épp tegnap beszéltük a barátaimmal, akik látták az előadást, hogy nem tud eljárni az idő fölöttük. Érdekes, hogy Dietrich jégszerű, sziklaszerű személyisége is mennyire összetett, egy nagyon érzékeny és nagyon szerethető ember sejlik fel benne. A Dietrich dalok is csodálatosak, bár egészen más a stílusuk. Az ő világa titkosabb. Az előadásban rengeteg a humor, de mégis sokan sírnak is a drámai csúcspontoknál. Jó érzés előcsalogatni az emberekből az érzelmeket.
► Említette, hogy Piaf népszerűsége, sikere nem a mai értelemben vett sztárság volt. A próbák során beszélgettek a mai sztárok és Piaf különbségéről talán szembenállása?
*BÉ:* Egyértelmű, hogy ez az embernek eszébe jut. Azért Piaf mögött is volt egy erős csapat. Azt nem mondhatjuk, hogy őt a rajongói szeretet repítette a csúcsra. Egy nagyon-nagyon szerencsés tehetség volt, aki mögé odaállt például Raymond Asso, aki kora elismert ügynöke, szövegírója volt. Kitalálták, felerősítették a stílusát. Nem gondolom, hogy a mai világban egy tehetséges ember érdekében ne lenne szükség marketingre. Jó lenne, ha nem pusztán rövidtávú üzleti érdekek dominálnának. Meggyőző ellenpálda Piaf és Dietrich karrierje, akik évtizedekig tündökölhettek ugyancsak tehetséges mentoraik segítségével. Manapság ez ugyanúgy megtörténhetne, néha meg is valósul.
Hodászi Ádám
Kapcsolódó:
