A Kossuth-díjas táncművész az MTI-nek elmondta, hogy a darab nagyon izgalmas, koprodukciós munka a Szigligeti Színház nagyszerű társulatával és a Nagyváradi Táncegyüttes fiatal táncosaival.
Nagy Dániel nyolc esztendővel az első világháború után írt, Cirkusz című regényét Bodolay Géza alkalmazta színpadra. A regény gerincét alkotó cirkuszi előadás tulajdonképpen a lezajlott háború allegóriája. A történet kulcsfigurája a Tasnádi-Sáhy Noémi megformálta Remike, aki fantasztikus mutatványokkal kápráztatja el a közönséget, és arról a tulajdonságáról vált nevezetessé, hogy egyáltalán nem volt szíve. Mivel ő a cirkusz egyetlen női tagja, nem meglepő, hogy az összes férfi szerelmes belé, és bármit megtennének, hogy kegyeibe férkőzhessenek.
Juronics Tamás úgy fogalmazott, olyan előadást rendezett, amelyben a tánc jelentős hangsúlyhoz juthat, a háború borzalmaira való emlékezés méltóképp meg tud jelenni, mindez egy groteszk, sajátos humorral rendelkező dimenzióba emelve.
Bianca Imelda Jeremias, a készülő előadás képi világát megteremtő művész a manézs hangulatára emlékeztető díszletei és jelmezei között a tánc mint cirkuszi látványosság jelenik meg.
A rendező a darab zenéjéül Mozart egyik legismertebb ugyanakkor legtitokzatosabb művét, a Requiemet választotta: a tizenhat tétel és a prózai betétek folyamatosan váltakoznak.