► Mit szeret a színházban?

*Vas-Zoltán Iván (VZI):* Még sose tették fel nekem (és én sem tettem fel magamnak) ezt a kérdést. Mint ahogy azt sem kérdezték meg soha, hogy mit szeretek a levegőben, a vízben, a természetben, stb. Valószínűleg magát a képződményt szeretem, azt a temérdek lehetőséget, amelyet az önkifejezésre, befogadásra, az érzelmek végtelen skálájának olykor katartikus, máskor szenvedélyes megélésére kínál. Azt, hogy szinte korlátlan alkalmat teremt a világgal, az egyetemes kultúrával, az emberekkel és az önmagammal való elmélyült szembesülésre és találkozásra. Azt, ahogy felszabadít, és ahogy itt találtam meg a világgal, a társadalommal, és a saját problémáimmal is a legközvetlenebb, legoldottabb kapcsolatot. Azt, hogy közösséget teremt, hogy lehetővé teszi az alkotó tehetség kibontakozását, és tehetséges emberek egymásra találását és együttműködését. És azt, hogy felelősségre, munkára és alázatra kényszerít mindazokkal szemben, akikkel együtt dolgozom, és akiknek az előadásaink készülnek.

► Mit nem szeret a színházban?

*VZI:* Erre már könnyebb a válasz. Nem szeretem a tehetségtelenséget, különösen nem, amikor az politikai hátszéllel próbál felülkerekedni, elégtételt venni, bosszút állni a tehetségeseken. Nem szeretem a klikkesedést, azt az egyezményes nagy hazugságot, amely jó ideig (ma már ez se segít) egyben tartotta ezt a szakmát: „leben und leben lassen”. Nem szeretem a rossz ízlést, a kulturálatlanságot, a művészi értékeket megbecstelenítő, konzumáló színházat. Nem szeretem a szakszerűtlenséget (gyakorta dilettantizmust), az ürességet és gondolattalanságot eredetieskedésnek álcázó blöfföt, a szakmai önhittséget, az alázat hiányát. Nagyon nem szeretem egyes színházi vezetők (igazgatók, művészeti vezetők, rendezők) alkalmatlanságukból fakadó ámokfutását, önigazoló vergődését, felelőtlen önmegvalósítását, hatalmi pozícióba való menekülését, a rájuk bízott társulat érdekeinek és értékeinek semmibe vételét, a művészi és emberi sorsok gátlástalan tönkretételét. Nem szeretem a színház falai között (sem) a lustaságot, az elmélyült, alapos, szakszerű munka háttérbe szorítását. És nagyon nem szeretem, hogy a szakmának gyakorlatilag alig van tartása (tisztelet mindazoknak, akiknek van), hogy gyávaság és egzisztencia-féltés miatt, a hatalom azt tesz velük, amit csak akar.

► Miért választotta ezt a darabot?

*VZI:* Nagyon régi a kapcsolatom ezzel a darabbal. 1975 tavaszán (1974 őszén szerződtem, végzős színészként, Győrbe), miközben a Vígszínházban betiltották, mi, egy művelődési házban, lelkes segédszínészekkel, egyetemistákkal és gimnazistákkal bemutattuk (mellesleg ebben a csapatban szerepelt néhány későbbi profi is: Karczag Ferenc, Funtek Frigyes, Bieder Éva). Feljelentettek, behívattak a tanácsra, de az előadás létrejött – zajos sikerrel.

Később a Rátkai Márton Színházi Műhelyben tananyagként használtam, vizsgaelőadás készült belőle, 2002-ben pedig ezzel indítottam el az Óbudai Nyár színházi rendezvény-sorozatát. A mű a magyar drámairodalom legkiválóbb, maradandó alkotásai közé tartozik, afféle XX. századi Az ember tragédiája.

Ebben az évben 7 növendékem fejezi be a tanulmányait (Bakó Krisztián, Bácskai Nóra, Dobszai Eszter, Farkas Petra, Galambos Zoltán, Joó Gábor, Kovács Dorina), vannak köztük egészen kiemelkedő tehetségek, és valamennyien képesek komoly szakmai feladatokat megoldani, professzionális szinten. Ehhez kerestem 3 olyan vizsga-darabot, amelyekben remek szerepekben, különböző műfajokban, minél szélesebb skálán tudják felmutatni szakmai felkészültségüket. A Miss Amerika (Eisemann operett) és a Kabaré (musical) után a Pisti a harmadik bemutatónk. Örkény remekműve a korszerű (XXI.századi) színjátszás szinte valamennyi elemét, vívmányát felvonultatja. Rendkívüli erőpróbát jelent bármely hivatásos színház számára is. Ezért is erősítettük meg társulatunkat erre a bemutatóra a pályán már több színházban is bizonyító Király Adriánnal. A címszerepet pedig, a már korábban hozzánk csatlakozó, Ponty Tamás játssza. De jelentős szerepekben remekül vizsgáznak a RMSZM legfiatalabb (másodéves) hallgatói is (Földvári Lilla, Kosynus Tamás, Péter Karola). Nekik még két tanulmányi évük hátra van (egyébként hamarosan felvételt hirdetünk ebbe az osztályba, tehát lehet csatlakozni hozzánk).

► Van-e valamiféle kapcsolat az elhíresült, 2007-es kassai Tóték-előadás és a mostani Pisti a vérzivatarban bemutatója között?

*VZI:* Ha a kérdés azt célozza, hogy lesz-e ebből is akkora nemzetközi botrány, mint annak idején a Tótékból, akkor, valószínűleg, nemmel kell válaszolnom (bár én annak idején sem botrányra készültem). Ha viszont a darab-választás időszerűségére, a mai Magyarországot leginkább neurotizáló kérdésekre való határozott és elkötelezett vélemény-nyilvánítás szándékára vonatkozik, akkor egyértelmű igen a válasz. Előadásaink mindig az élő színház igényével, a színház társadalmi és esztétikai szerepének előtérbe helyezésével fogalmazódnak (mint ahogy minden rendezésem - egyébként).

2007-ben (többek között) az erőteljesen és agresszívan előretörő szélsőjobb veszélyére akartam felhívni a figyelmet, különösen azért, mert nem láttam és nem is éreztem azt az erőt, amelyik megállítaná őket. Mindezt a Tóték kínálta belső összefüggések drámai lehetőségével és korántsem aktuálpolitikai megfejeléssel (még akkor sem, amikor behoztam az árpádsávos zászlót, amely 1944-ben is ugyanazt jelentette, amit ma). Az akkori jobboldal ezt magára vette (nyilván, mert érezte, hogy – különböző hatalmi megfontolásokból – időnként cinkosul összejátszik a „nemzeti radikálisokkal”), és élesen visszautasította ezt a felvetést. Ráadásul a határon túli magyarok odacsatlakozó része azért is berzenkedett, hogy miért hozom én az anyaország problémáit a határon túlra.

Aztán mikor már ott randalíroztak Dunaszerdahelyen és Királyhelmecen is a Magyar Gárda és a Betyársereg tagjai, egészen más hangok is felerősödtek (az érdeklődők figyelmébe ajánlom a bemutató után több mint másfél évvel megszülető írást – www.rovart.com/hu/-eltelt-masfel-ev_1118). Egyébként az előadást csak politikai támadás érte (miközben a szakmai sajtó maximálisan mellé állt), szakmai értékeit senki sem kérdőjelezte meg.

A Pisti ma is égetően aktuális, nemzeti sorskérdésekről szól. Arról, hogy kellő bátorsággal és őszinteséggel szembe tudunk-e nézni huszadik (és huszonegyedik) századi történelmünk kataklizmáival, s vajon hajlandóak vagyunk-e tetteink súlyát és következményeit helyesen megítélni-értelmezni. Nyilvánvalóan komoly poltikai-, társadalmi érzékenységeket érint majd az előadásunk, ezért is vettük elő, ez is a célunk.

► Mi lenne az a kívánsága – ha lehetne – amivel megváltoztatna valamit a világban?

*VZI:* Mindenek előtt, hogy tűnjön el a gyűlölködés: a rasszizmus, a kirekesztés és megosztottság. Aztán, ha lehetne még egy: hogy tűnjön el az esztelen kizsákmányolás, a társadalmi-, szociális- és az anyagi javak elosztásának egyenlőtlensége. (Na meg a világbéke….!)

|{background:#ddd; font-size:11px; padding: 5px 10px}. *A Bakelit Multi Art Center közleménye:*
Kedves Nézőink!
Kérjük ma este ne induljanak el Pistiért a Bakelitbe!
Tekintettel Yvette, a ciklon vérmes zivataraira, a Rátkai Márton Színházi Műhely ma esti előadása az Örkény István írta Pisti a vérzivatarban május 19-én, hétfőn, 19 órától kerül előadásra. Minden megváltott jegy érvényes a hétfői előadásra, vagy bármelyik másik, szabadon választott előadásra.
Hétfőn szeretettel várjuk kedves nézőinket!
2014. május 15. |