► Hogyan jött a Világszép nádszálkisasszony ötlete öt évvel ezelőtt?

*Baksa Imre (BI):* Az Új Színház 2008-ban hirdette meg a „Kőfal – Pálya II.” pályázatot, amivel független társulatoknak kívántak bemutatkozási és játszási lehetőséget biztosítani, és a kiírásban szerepelt az is, hogy kifejezetten gyerek előadás létrehozását is szeretnék támogatni. A Világszép nádszálkisasszonnyal ezen a pályázaton indult a Neptun Brigád, így volt lehetőségünk létre hozni az előadást. Kifejezetten olyan darabot szerettem volna készíteni, ami még nincsen. Tehát nem ismert anyagból akartam dolgozni, mert így minden rajtunk múlik, nincsenek elvárások, amik esetleg befolyásolhatnák a nézői befogadást.

► Öt éve van műsoron a Világszép nádszálkisasszony, ez alatt az idő alatt változott valamit, hogy miért játsszátok el napról napra, vagy ez állandó?

*BI:* Az nem, hogy miért játsszuk, inkább a hogyanja formálódott azóta. Nekem személyesen nagyon fontos, hogy a szorongások, amik egy gyerekben ugyanúgy megvannak, mint a felnőttekben, a színház által valahogy fel tudjanak oldódni, és ez minden alkalommal nagy tét, ez nem változik. Épp a minap olvastam egy Piroska és a farkast, amiben a nagymamát nem megeszi a farkas, hanem a nagyi egyszerűen bebújik a szekrénybe. A Piroska és a farkas – és egyébként a mesék nagy része – nagyon is okkal van tele félelmetes dolgokkal, ezáltal kerül felszínre a szorongás, amit csak azután lehet feloldani, hogy felbukkant. Nyilván óvatosan kell ezzel bánni, de nem szabad eltussolni, mert akkor valami alapvető nem történik meg a gyerekekkel.

Az öt év alatt sokan szültek és a főszereplők is változtak, most éppen Chován Gábor játssza Villámot, a lovat, a királyfi hű társát, de a váltások szükségessége egyrészt ilyen hosszú idő alatt törvényszerű is, másrészt gyakran jót tesznek az előadásnak, mert az új ember érkezése a játszótársakat is felrázza kicsit, és a felújító próbák alkalmával van alkalom kicsit frissíteni a formán és a szövegeken is. Ezt rendre meg is szoktuk tenni.

► Az Új Színház után a Thália Színházba vittétek az előadást, de sokat mentek vele vidékre is. Milyen különbséget éreztek a gyerekközönség részéről? Van egyáltalán különbség?

*BI:* Van egy pici, talán a lelkesedésben a vidéki közönség erősebb, de nem ez az igazi választóvonal. A nagy különbség a között van, hogy szülőkkel vagy csoportban jönnek-e a gyerekek. Szülőkkel együtt sokkal visszafogottabbak, csoportban viszont együtt mozognak az állatokkal, és lelkesen kiabálnak, ha a sötétben – a világ peremén – csak egy diszkógömb adja a misztikus világítást. De úgy látom, hogy a belbecs és külcsín, a szépség és hiúság közötti különbség helytől függetlenül megmozgatja őket, és szeretnek a mesevilágba belecsöppenni.

► A Neptun Brigád vezetőjeként hogyan látod a társulat jövőjét? Úgy tűnik, A Grönholm-módszer a Szkénében és a Váltságdíj a Thália Színházban megtalálta a helyét, és az évi egy bemutató összejött. A következő évad tervei hogyan alakulnak?

*BI:* Reméljük, az évi egy bemutatót sikerül majd átlépnünk, de erre egyrészt még nem állnak rendelkezésre az anyagi keretek (sajnos a támogatásunk attól függetlenül stagnál, hogy éppen milyen tervekkel pályázunk), másrészt mivel most drámainstruktor-színész szakra járok a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, az időm is kevesebb, ezért nem rendeztem például idén sem. De tervek vannak bőven, gyerekszínházat is szívesen csinálnék – arra is van konkrét ötlet –, de még elég sok a bizonytalan tényező.