Két kamion áll az út szélén. Árut cserélnek: három fiatal nőt. Egy nagyszabású terv készül, ha sikerül, másnapra minden megváltozik. A leleplezés kulcsa a fiú, akit eddig elrejtettek a világ szeme elől. Nem hibázhatnak, ezért a raktér falai között új törvények születnek. Aki nem engedelmeskedik, nem térhet haza. Azonban közöttük van egy idegen, aki bármikor közbeavatkozhatna, mégsem teszi meg - parancsot kapott rá. Mint az Isten, megteremtve a világot, némán szemléli teremtményeit. Egy ideig. De meddig lehet csupán megfigyelőnek maradni? – áll az előadás szinopszisában.
„… a Nehéz istennek lenni is friss és sodró lendületű munka. A néző úgy üli végig az előadást, mintha izgalmas filmet látna. Nincs egy pillanat üresjárat, Mundruczó nem ad teret a rosszul értelmezett művészkedésnek. Egyetlen felvonásban, nagy erővel kapjuk nyakunkba a sztorit” – írja az Index a produkcióról.
A nagy sikerű, teltházas bécsi vendégjáték apropóján a Der Strandard című osztrák lapnak nyilatkozva Mundruczó Kornél elmondta, olyan cselekményt keresett, amely mindenhol megérthető, így esett a választása a prostitúcióra mint témára. Elmondta, hogy a cselekmény a Sztrugackij fivérek 1960-as évekbeli tudományos-fantasztikus regényén alapszik. További inspirációul szolgált még a "berlusconizmus" – tette hozzá –, vagyis az a mód, ahogy bizonyos politikusok bánnak a nőkkel. A történet mögött meghúzódó téma – mondta – a modern rabszolgaság jelensége: mindenki tud róla, de senki sem tesz ellene.
A produkció június 1-én, 2-án, 3-án, 4-én és 5-én este 8 órai kezdettel látható a Trafó külső helyszínén, egy külkerületi raktárépületben. (Budapest, X. kerület, Gyömrői út 156.)
***
A külföldi sajtó így fogadta az előadást:
„Mundruczó isteni szerepbe kényszeríti közönségét: a nézők passzívan szemlélik a közvetlenül előttük zajló, egyre durvább eseményeket. (...) A színház élőképei és a vetítővásznon látott borzalmak kombinációja sokkolóan hat. Leginkább azért, mert szembesít minket azzal a ténnyel, hogy a kinti realitás valójában sokkal kegyetlenebb ennél.” (cobra.be – Belgium)
„Lemeztelenítés, kínzás, lelki terror és gyilkosság – az előadásban Mundruczó Kornél kegyetlenül szembesíti nézőit az erőszakkal. (...) A színpadon ugyan nem folyik igazi vér, mégis fájó nézni ezt a valóságshow-t. (...) Az elvágyódás érzelmes pillanatai a zenés betétekben jelennek meg, amikor a színészek a kamionban található minden lehetséges eszközön zenélni kezdenek, legyen az szemetes, vasaló vagy akár varrógép.” (nachkritik.de – Németország)
„Lélegzetelállító, kelet-európai hardcore-reality színház.” (Der Standard – Németország)
„Feneketlen mélység, amelyben gátlások nélkül kínoznak embereket. Mindez két kamionon történik, emberkereskedelemről beszélünk. A nők egy jobb jövő reményében utaznak Nyugat-Európába, ám ott csak kihasználják őket, már-már rabszolgaként élnek, amíg végül jogaiktól teljesen megfosztva szadista megalázás szenvedő alanyaivá nem válnak.” (Recklinghӓuser Zeitung – Németország)
„Ijesztően közeli Mundruczó Kornél Nehéz istennek lenni című rendezése, amelyben fantasztikus színészek lépik át a valóság és a látszat közti határvonalat.” (Süddeutsche Zeitung – Németország)
„Ezt az előadást, mindenképpen látni kell. Erőteljes kép egy borzalmas világról, amelyet Munduczó és csapata úgy mutat meg, hogy az ember minden fenntartása ellenére ott marad és végignézi. A félelem, a manipuláció, a függés, a remény, a szerencsétlenség, a közönyösség és a butaság sokkolóan, helyenként egyenesen irritálóan hat, de minden pillanatában autentikus (...). Mindezt ráadásul remek színészek előadásában láthatjuk.” (Volkskrant – Hollandia)
„A végén azért megérkezik isten katonája, hogy Dosztojevszkij módjára bűnhődéssel váltsa meg a bűnt. Mundruczó tehetsége részben abban áll, hogy van mersze megmutatni egy olyan történetet, amely nem akar hihetőnek látszani (…) mégis alaposan felrázza az embert. Felesleges azt feszegetni, mennyiben van az erőszak ilyen mértékének létjogosultsága a színpadon, hacsak nem azt akarjuk kiemelni, hogyan remekelnek a színészek, akik szintén „még a valóságnál is valóságosabbak” (...). A gumiabroncsokkal megpakolt teherszállító kamionok szélsőségesen realista díszletében Mundruczó kényelmetlen metaforája végeredményben mintha éppen annak a háttérnek a visszáját akarná megmutatni, amit oly gyakran próbálunk nagyvonalúan zárójelek közé rejteni.” (Le Mouvement – Franciaország)