A harmadik napon volt Marosvásárhely, Újvidék és Vádli. De beszámolónk betekintést enged egy hányattatott sorsú színházesztéta lopott boldogságpillanataiba egy mediterrán éghajlatú magyar város pezsgő forgatagában. Hodászi Ádám írása a POSZT harmadik napjáról.

Ha a napi beszámolót hetedikén éjfélkor kezdem, akkor a Széchenyi téren vagyunk, sörökkel és borokkal a kezünkben. Hallgatjuk A lecke szcenikusát, a kalóriadús becenevű Hotdogot, aki katartikus színházélményeiről mesél. A lecke az OFF programban szerepelt, kint a Zsolnay negyedben, Ionesco abszurdjából készített mozgásszínházi előadást a harmadéves marosvásárhelyi Györfi Csaba. Izgalmas képekkel, változatos zenékkel dolgozó anyag, három táncossal, akik a kis stúdiótérben megérintően őszinte, tiszta állapotokban léteznek.

Aztán alvás, majd a mese délelőtt folytatódik. Szakmai beszélgetéssel indul a nap, Faragó Zsuzsa és Kovács Dezső kezdik méltatni az Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Alkésztisz előadását. Az egész hanganyagot itt meg lehet hallgatni érdekes problémákat vet fel a felkészültségről, előadáselemzésről, szakmaiságról. Sándor L. István, az egyik válogató erre hangsúlyosan fel is hívja a figyelmet az egyik hozzászólásában.

Ahogy mesélik, az Ellenfény alapító főszerkesztője az egész válogatás alatt és minden posztos fórumon nagy energiát és lelkesedést fektet abba, hogy a szakmaiság érvényesüljön a diskurzusokban. Az Alkésztisz izgalmas előadás, Euripidész szövegét Székely Csaba írta újra, a rendező Sorin Militaru pontos instrukciói szerint. A görög drámák emelkedettsége és az hétköznapi groteszk humor – ami a Bánya-trilógiából is ismerős lehet – érdekes szövegelegyet alkot. Jó gyúanyagot a színészi játékhoz. Tompa Klára Alkésztisze, Bányai Kelemen Barna Admétosza és Sebestyén Aba Thanatosza egytől-egyig magas színvonalú alakítások, ahogy a többi színészé is. Ez kicsit kapcsolódik egy nagyobb meséhez, hogy akkor társulat vagy nem társulat, hol van igazi társulat, mitől igazi egy társulat, kell-e hozzá státuszba felvett rendező. Az Alkésztisz előadásban egymást pontosan érezve játszanak a színészek, nagy egymásra figyeléssel. A pokoli vízió megrettentő és a kamarateret izgalmasan kinyitó képekkel beszél a szenvedésről. A jelenhez beszél, a családon belüli hazugságokról, és arról, hogy mennyire egyedül tudunk maradni, ha itt a halál.

Az Opera ultima előadása és a róla szóló szakmai beszélgetés nem fért bele, de korábban már írtunk róla itt a szakmai beszélgetés felvétele; és az, hogy az ismerősök, akik látták vegyesen nyilatkoztak róla. Pimaszságnak tűnhet, de kicsit nyaralás is ez, hogy inkább ittunk egy jó mojitót ebéd előtt. Hisz egyszer van az évben POSZT, nyaralni se gyakran megy az ember ilyen fizetések mellett, ha már egyszer süt a nap, és néhány pillanatra egy mesében érezhetjük magunkat, ahol „minden szupi szuper”, ahogy a magyar fordítás mondja akkor egy mojito a legkevesebb. Közben látjuk megérkezni a vádlisokat, ötkor be is ülünk megnézni az I. Erzsébetet Erről sok pontos, méltató írás született, nem írok róla öt mondatot, amennyim van, mert kevés volna. A lényeg: jó előadás, fontos előadás. Ajánlom mindenkinek, aki nem csak kikapcsolódni, de bekacsolódni is szeret a színházban.

Este Szakértők-koncert a Jókai téren. Sok emlékezetes szám emlékezetes előadásokból. Viháncoló gyerekek, felpezsdülő energiák, táncra perdülni vágyás. Aztán már sötét is van, a fáradtságtól máshogy törik a fényhiány. Kétdiplomás, két nyelven beszélő harangozó nem kap munkát, a szőke hercegkisasszonyért meg a lógó hasú lovagok is harcba indulnak. De ez nem így van, ezek már nem jól hallható mesék, bóbiskol az érzékelés, tessék lefeküdni.

 Hodászi Ádám

|{background:#ddd}. POSZT-blog a Pécsi Országos Színházi Találkozó történéseiről minden nap 12:07-kor a 7óra7-en.|