► Nem könnyű feladat sem szakmailag, sem anyagilag operát rendezni. Miért döntöttek mégis emellett a műfaj mellett?

*Gyarmati Kata:* Ez nem egy klasszikus opera. A történet úgy kezdődik, hogy az Újvidéki Színház kap egy rendeletet a várostól, hogy egy operát kell színpadra állítania. Ami természetesen fikció. Azzal kísérleteztünk, hogy mi az a lehetetlen kérés, aminek egy prózai színház már nem képes eleget tenni, a hatalom nyomására azonban mégis eleget kell tennie neki. A központi akarat teljesítéséhez sem anyagi, sem pedig művészi állomány nem áll rendelkezésükre, és mégis véghezviszik. Ezt az operát - főként az első részét - úgy kell elképzelni, mint egy operaparódiát. Nem a klasszikus értelemben vett operajátszásról van szó ugyanis, hanem éppen ellenkezőleg. Arról szól a darab, hogy egy prózai társulat milyen kínokkal küzd, hogy színpadra állítson egy operát.

► Két Beaumarchais mű alapján készült a darab.

*Gyarmati Kata:* Igen, az előadás első részének A sevillai borbély az alapja, és Rossini áriák hangzanak el benne. A második rész kiindulópontja a Figaro házassága, de az már sokkal inkább egy saját írói alkotás - a rendezőé és jómagamé -, ahol a Figaro házasságából vett motívumok alapján írtunk egy teljesen önálló művet. Ebben a felvonásban minden olyan fontos probléma megjelenik, amely Beaumarchais drámájában is benne volt már - úgy mint a szociális gondok, valamint a hatalom és a kisember közötti különbség. Ezeket továbbgondoltuk, és a mába helyeztük, kortárssá tettük. Az első rész habos-babos, játékos, a második rész világa már sokkal inkább egy elidegenített, brechti valóság, melynek zenéjét Irena Popović szerezte. A vígoperás hangulatból bekerülünk egy olyan második felvonásba, amely a máról szól, és a mának beszél. A két felvonásnak tehát más a hangulata, végül mégis egy tökéletes egésszé állnak össze.

► Már a produkció címe is különös és sokat sejtető. Opera ultima, vagyis Végopera. Honnan jött az elnevezés?

*Gyarmati Kata:* A rendező jegyzi a címet. A Végopera több szempontból is szellemes. Egyrészt a vígopera műfaj izgalmas áthallása, valamint az előadás utolsó mozzanatához is nagyon szépen kapcsolódik. Ugye az alaphelyzet az volt, hogy egy olyan lehetetlenséget kérnek egy művészembertől, amit már csak nagyon nehezen tud véghezvinni, de még ezt is megteszi, méghozzá óriási méltósággal. A címválasztás így azt is hivatott jelezni, hogy a végsőkig él bennünk az a művészi hitvallás, amit a magunkénak vallunk.

► Mennyire mozognak otthonosan a műfajban? Egy oparaparódia – még ha nem is opera – egészen másfajta szemléletmódot igényel, mint egy prózai darab. Nem okozott nehézséget a színészek számára?

*Gyarmati Kata:* Nagyon sikeres volt a próbafolyamat, tobzódtak a gyönyörűségben a színészek, ugyanis azt az instrukciót kapták a rendezőtől, hogy mindazt, amit eddig sohasem volt szabad színpadon elkövetni, azt most mind tegyék bele ebbe az előadásba. Maximális szabadsága volt a humornak és a játékosságnak. Mindemellett természetesen nagyon precíz és pontos színészi játékot követelt az előadás. Olyan a darab, mint egy gyorsan pörgő, vígjátéki elemekkel teletűzdelt zenés játék. Természetesen egészen más színészi előadásmódot követel, mint egy másféle műfaj, de ugyanazok a színházi hatások érvényesek itt is, tehát a teljes koncentráltság és pontosság elengedhetetlen.

► Nagyon érdekes a két felvonás kapcsolata: az egyik a fehér, a másik a fekete, az egyik a víg, a másik a komor. Miért erre a két műre esett a választásuk?

*Gyarmati Kata:* Azért, mert Figaro figuráján keresztül szerettünk volna arról a kortárs valóságról beszélni, amiben élünk, és Beaumarchais e két műve nagyon jó alapanyagot szolgáltatott ehhez. Az alapötlet az volt, hogy ezt a két művet gyúrjuk össze, a két felvonás közötti hangulati és egyéb különbség pedig abból adódott, hogy a darabokat az általunk közölni akart mondanivalóhoz alakítottuk.

► Aktualizálták a műveket, és reflektálnak velük valós és jelen idejű társadalmi problémákra. Politizál is a darab?

*Gyarmati Kata:* Politizál a szónak abban az értelmében, amely még egészséges politizálásnak tekinthető, de inkább azt mondanám, hogy konstatál és bátran kimond bizonyos tényeket. Viszont semmiképpen sem alpári módon történő politizálásról van szó. Általánosabb módon politizál, a művészet és a hatalom, az állam és a kisember viszonyát vizsgálja.

► Szombaton este lépnek fel a Városmajori Színházi Szemlén. Mennyiben más egy darabot előadni szabadtéri színpadon, mint egy kőszínházban?

*Gyarmati Kata:* Ez a darab kifejezetten alkalmas szabadtéri előadásra. Természetesen teljesen más így játszani – hangerőben, játékban is –, de kifejezetten jót tesz az előadásnak. Játszottuk is már így, és nagyon jól működik a szabadban.