Intim minőség és rétegzett szerkezet, szerelmes lányok és virtualizálódó kor, életszeretet és keserűség, előadás és színház. POSZT, negyedik nap. Hodászi Ádám írása.
Szakmai beszélgetéssel indul a nap, Parti Nagy Lajos és Székely Csaba méltatják az I. Erzsébetet Itt meg lehet hallgatni Mind a két felkért hozzászóló szerette az előadást, dicsérik a színészi játékot, a szöveghúzásokat, a teret. Sándor L. István válogató sajnálja, hogy a pécsi kamaratér kevésbé intim, mint a Szkéné tere, így az előadásban az intim minőség kevésbé érvényesül. Parti Nagy Lajos a hatalom szörnyű természetéről beszél, külön kiemeli Fodor Tamás komikusi képességeit, amiből egy pillanat alatt vérfagyasztóan komolyra vált és vissza. Szikszai Rémusz mesél arról, hogy egy-két Erzsébet-kori törvényt tett az eredeti Foster-szövegbe, ami maga is kanavász-szerű. Belekerültek még Kovács András Ferenc dalszövegei is, ami tovább árnyalja az előadás rétegzett szerkezetét.
A szakmai beszélgetés után kiderül, hogy az össze nőnemű ismerősöm szerelmes Nagypál Gáborba, kisebb vita alakul ki, hogy melyiküket is kellene feleségül venni. Aztán szétválnak útjaink, van, aki a Dramaturg Céh szervezte felolvasásra megy, van, aki a Csipkére van, aki a Fényevőkre van, aki a Május!-ra Beülök a színházi nevelési konferenciára ahol a Vojtina Bábszínház, a Magyar Színház, a Csiky Gergely Színház és a Hevesi Sándor Színház képviselői mesélnek arról, hogy ők hogyan csinálják. Madák Zsuzsa izgalmas, energikus programot vezet Zalaegerszegen, játszik, rendez, dramatizál. A színház színészei partnerek ebben, Besenczi Árpád igazgató hozzászólásában is arról beszél, hogy mennyire fontosnak tartja a színházi nevelést, és hogy a költségvetés és a logisztika nagy nehézséget jelent. Erről aztán többen is beszélnek. Vidovszky György azt mondja, Európán belül Magyarországon belül jó helyzetben van a színházi nevelés, sokan kíváncsiak rá, a színházak sorra ismerik fel ennek fontosságát. Hangsúlyozza, hogy virtualizálódó korunkban a színház élősége, itt és most jellege olyan minőség, amit a fiatalok az okostelefonoktól, tabletektől nem kapnak meg.
Este élménybeszámolóra gyűlünk össze a Széchenyi téren. A felolvasószínház, Székely Csaba Vitéz Mihály című darabja nem nyerte el a pónis cimbora tetszését, túlírtnak mondja. A Május! is inkább a nem tetszett kalapba kerül, ahogy a Csipke is. A Fényevőkről azt mondja valaki egy hatalmas ananásszal a kezében, hogy egy közepes Ascher-rendezés, és a Katonában jobban működött. A nap kedvence a végzős egyetemista színész, Fehér Balázs Benő rendezése, a Tajtékos napok Ezt többen is megnéztük és mindenkinek nagyon betalált. Tele van élettel, árad belőle az életszeretet, ami a játék; annak öröme, bánata, keserűsége, drámája.
Okosan végiggondolt, jól felépített formanyelven beszél, tiszta, szép színészi állapotokkal, amik titkot is hordoznak. Mondja egy jazzszirén: amennyire boldogan indul, annyira szívfacsaró lesz a végére. A viharkabátos, aki nagyon izzad, azt mondja, hogy szerinte a POSZT eddigi legjobb színházi előadása. Másvalaki tudni véli, hogy bár nem része a versenyprogramnak, a teljes szakmai zsűri megnézte. Egy hetyke sapkás, akinek a szeme se áll jól, azt mondja: az évadban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ez volt a legjobb előadás, és hogy ez milyen durva már.
Máshogy működik a térhasználat, mint írtuk az Ódry Színpad Padlása esetében de nincs hiányérzet, hatvanan fordulunk előre és hátra a JESZ-ben, és így is teljesen működik. Mert ez nem csak egy előadás, és nem is csak egy "jó előadás", hanem igazi, minősítő jelzők nélkül is érvényes színház. Van különbség.
Hodászi Ádám
