Dalok a XX. századból. Munka után, estefelé… A hajdani orfeumok emlékezetes világát az egykori kávéházak hangulatával ötvözve idézi meg a Budaörsi Latinovits Színház. A színpadon hat színész és egy zenekar – semmi sem szab határt fantáziánk, emlékeink szárnyalásának. Darvas Ferenc, e világ egyik leghivatottabb szakértője válogatásában, olyan dalok csendülnek fel például, mint a Gyere, te nímand, a Fizetek főúr, a Valaki kell nekem is, vagy Az ész a fontos, nem a haj… – áll az előadás szinopszisában.

Az produkcióban színpadra lép Szemenyei János, Páder Petra, Zsigmond Emőke, Molnár Mariann, Háda János és Ódor Kristóf.

1908-tól 1933-ig az Erzsébet körúti Royal Orfeum volt a főváros legszínvonalasabb mulatóhelye. Olyan hely, ahol az irodalmi és a színházi élet nagyjai, de politikusok, üzletemberek is megfordultak. Ahol sikk volt mulatni, ahol szerelmek születtek, vagy akár komoly üzletek köttettek. Főrendező Herczeg Jenő, karmester Márkus Alfréd, díszlettervező évtizedekig Vogel Eric volt. Utóbb átépítették, működött Royal Színház, Royal Varietészínház, Revüszínház és más egyéb neveken, a háború után például Royal Revü Varieté, sőt Fővárosi Víg Színház elnevezéssel is. Működése alatt remek kabarészerzőknek, zeneszerzőknek adott állandó fórumot, fellépett mások mellett Josephine Baker, Szőke Szakáll, Nagy Endre is. Az épületet 1955-ben lebontották.

Az előadás a bemutató után júliusban további három alkalommal látható: július 6-án, vasárnap, 9-én, szerdán és 10-én, csütörtökön este Budaörsön, a Városháza udvarán.

***

Frigyesi András, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója és Darvas Ferenc zenei vezető mesélt a produkcióról.

► A Latinovits Színház jövő évadra tervezett bemutatói közül az egyiket már most nyáron, szabadtéren is láthatjuk. Miért?

*Frigyesi András:* Szeretnénk a játszóhelyeink számát bővíteni és ezért szemet vetettünk a Városháza melletti szabadtéri színpadra is, ahol végülis idén még nem tudunk játszani, mert jobban fel kell szerelni ahhoz, hogy működőképes legyen, a csodálatos modern épület belső udvara viszont igen alkalmas arra, hogy ott egy szabadtéri produkciót hozzunk létre. Ez lesz a 100 év Orfeum, amit ősszel a színház műsorán tartunk. Nagyon kellemes, nyáresti zenék különböző neves szerzőktől, abból a hangulatból, amit – legalábbis az ötven év feletti generáció számára – az „orfeum” szó jelent. Egy könnyű nyári gondolatébresztő zenés est, ami rengeteg népszerű slágert is tartalmaz új megvilágításban, kicsit történelembe helyezve, kicsit az összefüggésekre rámutatva, eljutva egészen a máig, a mai ember egyik fő bajáig, hogy semmire sincs ideje. Előfordul, hogy a saját gyerekére sem jut elég, Zorán Üres bölcsőt ringat a hold fénye című nótája például erről szól, az orfeum világától eddig fogunk eljutni.

► Az ön által említett könnyű műfaj nagy csapdákat rejthet. Mik lesznek ebben az előadásban – vagy inkább kik – a minőség garanciái?

*Frigyesi András:* Alapvetően Darvas Ferenc, aki ennek a zenei világnak – is – elsőrangú szakértője, és az ország egyik legjobb színházi muzsikusa. Ő válogatta a dalokat és ő is tanította be. A színészeink több korosztályt, de hozzáállásban egyformán erős lelkiismeretességet képviselnek, a még egyetemista Zsigmond Emőkétől kezdve Szemenyei Jánoson, Páder Petrán, Ódor Kristófon és Molnár Mariannon át egészen Háda Jánosig.

*Darvas Ferenc:* Elindultunk a XX. század elejétől és minden korra megkerestük a legjellemzőbb slágert, vagy zenei számot. Nem csak dalokat, elhangzik hangszeres produkció is: a Monti Csárdás illetve a Brahms V. Magyar Tánc. Gondosan válogatott négytagú zenekar kíséri ezt az előadást, és igyekeztünk minden korból olyan dalokat válogatni, amik nagyon népszerűek, de ugyanakkor nem a legolcsóbbak, ez volt a cél. A 60-70-es évekig tudtunk úgy eljutni, hogy ténylegesen orfeumi számokról beszélhetünk, mert ami utána jön, az már más világ.

► Amikor a „gondolatébresztő” jelzőt is a dalok elé biggyesztették, mire gondoltak?

*Darvas Ferenc:* Például ez a már említett Zorán szám, ez is olyan. És sok olyasmi van a 30-40-es évek számaiból is, ezek a Seress Rezsők, Zerkovitz-ok, amelyek, ha nem is a legmagasabb költészet szintjén, de a kisembernek ma is élő problémáit dolgozzák fel. Például: „Fizetek főúr, volt egy feketém / És egy életem, amit elrontottam én”. Ezeknek a daloknak a banalitásukat, vagy a csacskaságukat sokan pellengérre állítják, én viszont azt gondolom, hogy a maga műfaján belül mindegyikben van valami olyan igazság, valami olyan egyszerű rálátás a dolgokra, ami mindenképpen figyelemre méltó.

Itt a munkámnak tehát ez az elméleti része már lezárult, a csapat rendületlenül tanulja és próbálja a dalokat, a zenének pedig jókedvűnek, kedvesnek kell lennie és jól kell szolgálnia ezt a produkciót. Innentől fogva én már zongorista és zenekarvezető vagyok, és nagyon szeretek muzsikálni, egy próbán is élvezettel csapok bele a zongorába, amikor mondjuk az van, hogy „Fogj egy sétapálcát és légy vidám...” vagy valami hasonló.

*Frigyesi András:* Minden ilyen műsornak szerintem az a lényege, – és mi a Ferivel csináltunk ilyet már németül is, az is nagyon jól működött –, hogyha ezeket a dalokat valahogy egymással rímeltetve tudjuk prezentálni úgy, hogy az összefüggések valami többletet adjanak az aránylag egyszerű dalokhoz is. Ebből az következik, hogy a néző nagyon különböző szinteken tudja ezt az előadást élvezni és befogadni, mert első körben valóban a dalok egymásutánja, az egy érdekes zenei világ, de hogyha hajlandó bejönni abba a szaunába, amelyik gondolatilag hidegből melegbe és melegből hidegbe viszi, akkor lehet, hogy végül fel is frissül.