► A darab Alfred Hitchcock 1935-ös nagysikerű filmjének adaptációja. Könnyű vagy nehéz dolog Hitchcock-művet színpadra álmodni?
*Horgas Péter (HP):* Számunkra nem jelentett problémát az, hogy Hitchcock-művel dolgozunk. Olyannyira nem, hogy én előtte nem is néztem meg a filmet. Volt egy szövegkönyv, és onnantól kezdve szabad volt a vásár.
► Akkor nem is a film műfaja inspirálta a díszletként szolgáló egyedi vetítési technikát? Esetleg egy korábbi előadás?
*HP:* Az öcsémmel, a rendezővel, Horgas Ádámmal sokat dolgoztunk már együtt, közös munkáink során is kísérleteztünk az ilyen jellegű megoldásokkal. Bizonyára voltak már kísérletek másoknál is különféle vetített hátterekre, de olyat, hogy egy előadás tere így álljon össze, még sohasem láttam. Számomra az volt komoly kihívás és munka, hogy minden egyes tárgyat, amit vetítve látunk, külön-külön meg kellett rajzolnom, figyelembe véve azt, hogy illeszkedjenek a történetben adott korhoz illetve a színpadi szituációnak megfelelő térhez. Viszont semmiképpen nem akartunk reális teret létrehozni – a vetített kép különben is alkalmatlan erre –, és meg szerettük volna tartani a háttér montázs jellegét. Semmiképpen sem akartuk eltűntetni, elfedni azt, hogy egy színházban vagyunk, ahol épp egy történet mesélődik el. A vizuális elemekkel ezt az érzést még tovább szerettük volna erősíteni, hiszen ez önmagában is humorforrás lehet.
► Nem idegeníti el a nézőt egy ilyen díszlet, amely azt hangsúlyozza, hogy egy színházban ül és színdarabot néz?
*HP:* Azt, hogy a néző színházban ül és színdarabot néz, ő maga is tudja. Már az elején világosan lefektetjük a játékszabályt, hogy az előadásban hogyan alakulnak ki a terek, a helyszínek. Az eddigi tapasztalataink szerint a közönség hálás ezért a megoldásért, mert így a játék részesévé válik. Legalábbis a sok nevetés és a pozitív fogadtatás erről árulkodnak.
► A darab érdekessége, hogy az eredeti történet sok karakterét összesen négy szereplő játssza el. Ezt a korántsem könnyű helyzetet könnyíti vagy nehezíti a vetített díszlet?
*HP:* Amikor a díszletet kitaláltuk, centiméterről-centiméterre kellett mindent megterveznünk. Nagyon hamar késznek kellett lennünk, pont a játékok miatt, ugyanis a színészek sokszor erre a vetített háttérre reagálnak, ehhez igazítják a mozdulataikat. Ezért előre kitaláltuk és megrendeztük a hátterekkel az összes jelenetet. Minden vizuális és hangeffekt készen állt a darab próbáinak kezdetekor, és ezek előre erősen meghatározták a színészek mozgásterét.
► Mindezek alapján sokkal többnek tűnik ez a háttér néhány vetített képnél.
*HP:* Valóban sokkal több, hiszen ezek nemcsak hátterek, hanem aktív részesei is a játéknak. A színésznek minden apróságra figyelnie kell: akkor kell levernie a vázát, amikor az a vetített háttéren is leesik, akkor kell meggyújtania a cigarettáját, amikor a háttéren felgyullad a láng. Egy csomó mindent hihetetlenül pontosan kellett megtanulniuk, amihez nekünk előre el kellett készítenünk az animációkat. Ez a megoldás akkor jó és humoros, ha a poénok pontosan akkor történnek meg, amikor a háttérben is.
► Milyen volt az előadás fogadtatása?
*HP:* Óriási siker, olyannyira, hogy Pécsen jövőre is játszani fogják. Hónapokra előre nem lehet rá jegyet kapni. Úgy látom, hogy a társulat számára is fontos, hiszen minden humorával és játékosságával együtt igazi közösségformáló erővé vált. Ehhez azonban szükség volt arra a fantasztikus apparátusra is, amely a produkció háttérében dolgozik.
► A héten előadják a darabot a Városmajori Színházi Szemlén. Mit jelent egy kőszínházi darabot kivinni szabadtérre technikai szempontból?
*HP:* Technikai szempontból annyi nehézsége van, hogy még jobban kell majd figyelni a vetítés pontosságára. Arra törekszünk majd a Városmajorban is, hogy minél jobban közelítsen a hatás az eredetihez, hogy vissza tudjuk adni azt a humort, amely ebben az előadásban benne van.
