Az Adáshiba alkotói olyan kellemetlen kérdésekkel szembesítik a nézőt, mint a családon belüli elidegenedés, a kommunikáció teljes hiánya és a kiüresedő kapcsolatok. Mindennek a gyújtópontjában az állandóan jelenlévő, folyton beszélő, zörgő-zenélő, mindenre rátelepedő televízió áll.
A probléma aktualitásáról, lehetséges megoldásról és az előadásról az egyik főszereplő, Eperjes Károly beszélt.
► Szakonyi Károly a Vígszínház felkérésére írta meg az Adáshibát 1970-ben, amit azóta is számos helyen játszanak belföldön és külföldön egyaránt. Bizonyos szempontból a Kádár-korszak látleleteként is felfogható a darab. Még ma is aktuálisnak számít a mondanivalója?
*Eperjes Károly (EK):* Igen, mindenképpen aktuális. Manapság nemcsak a televízió, hanem az internet és minden egyéb is elveszi a figyelmet a családról. Hála Istennek azért, hogy ezt a darabot – melyet én is a XX. század egyik kiváló művének tartok – eddig is nagyon sok helyen játszották már.
► A mű meg tudja vajon szólítani a mai tizenéveseket is? Akiknek ugyan már nem a televízió, hanem az internet vonja el minden figyelmét?
*EK:* Úgy gondolom, hogy igen. Amikor a számítógépet vagy a televíziót egy család a saját oltárára emeli, annak bűvkörébe kerül, akkor a szeretet a családon belül már csak másodlagos dolog lesz. Ez adja a tragikus, egyben erős humorát is a darabnak. Ezért nagyon fájdalmas, de sokat is lehet rajta nevetni.
► Ön szerint van kiút ebből az állapotból?
*EK:* Persze. Előbb vagy utóbb ráeszmél az emberiség erre a problémára. Amelyik családban a szeretet van a középpontban, nem pedig a televízió, az internet vagy valamelyik másik bálvány, ott most is rend van, szeretet és béke.
► Aktualizáltak, változtattak valamit az eredeti történeten, karaktereken?
*EK:* Direkt nem változtattunk semmit. Szakonyi Karcsival beszélgettünk, és ő is ezt kérte. Mostanában gyakran aktualizálták, de mi nem szerettük volna. Ennek ugyanis éppen az az üzenete, hogy nem változik a világ. Technikai eszközeiben fejlődik, de lényegét tekintve szinte semmit.
► Hálás dolog klasszikusnak számító, sokak által ismert és szeretett darabban játszani, vagy inkább a népszerűsége, ismertsége miatt bonyolult feladat?
*EK:* Engem nem szokott megbilincselni az, ha valami jó. Ha valami nagyon jó, azt nagyon szeretem játszani. És ez egy nagyon jó darab, úgyhogy örömmel játszom.
► Kínál az előadás valamilyen megoldást a felvetett problémákra?
*EK:* Akik rádöbbennek arra, hogy ez az egész helyzet milyen veszélyekkel jár, azok találnak benne megoldást. Akik nem döbbennek rá, azok nem találnak. Ez mindenkinek a saját szabad akaratán múlik, és a saját érzékenységén, hogy mit fog föl a látottakból, hallottakból.
