A társulat csütörtökön egy kenitrai színházi fesztiválon lépett fel a Fazakas Misi által rendezett produkcióval. A fesztiválturné újabb állomására Safiban kerül sor, ahol szombaton, május 17-én este egy Nemzetközi Színházi Fesztivál keretén belül kerül bemutatásra a dokumentarista előadást.

*Részletek az Osonó naplójából*

„Oujdában a fesztivál második napján játszunk. Kezdés előtt a főszervező barátunk, Mohamed nagy tisztelettel mutatja be a csapatot, arról is beszél a nézőknek, hogy milyen meghatározó színházi találkozás volt az előadásunk számára, és hosszú utunk áldozatkészségét is említi. A közönség nagy része fiatal, a helyi egyetemisták soraiból kerül ki. Élénken fogadják az előadásunkat, elevenek, és úgy tűnik, az nekik a legtermészetesebb, ha minden hatást tapssal jutalmazhatnak.”

(…) „Az előcsarnokban találkozunk velük, hosszan és lelkesen tapsolnak, brávóznak, és senki nem indul haza. Bár közönségtalálkozó nem volt meghirdetve, azon vesszük észre magunkat, hogy mindegyikünk köré egy-egy csapat szerveződik. Könnyen beszédbe elegyedünk a marokkói fiatalokkal. Jól beszélnek angolul, és nyíltan vallanak gondolataikról, érzéseikről. Legtöbbjük a helyi egyetem bölcsészszakos hallgatója, sokuknak van drámaelmélet órája, vagy olyan kurzusa, ami színházzal kapcsolatos, bár színházba ritkán járnak. Sokat kérdezünk egymásról. Minket az érdekel, mennyire jut el hozzájuk az előadás problematikája, magukénak érzik-e ezeket.”

(…) „Sokan abban is megerősítenek, hogy fordítás nélkül is pontosan érzékelték az eladás mondandóját. Szerették a képiségét, a zenés részeket, a csendeket, és a csapat játékának erejét. Egy lány arról számol be, mennyire megérintette őt az a jelenet, amikor a szereplő labdát kér az édesanyjától, a labda ugyan megérkezik az égből, de az anya sehol sincsen. Pedig, az lenne a legfontosabb, hogy jelen legyünk egymás életében, mondja. A valódi kommunikáció hiányát maguk is érzik, bár a hagyományos családi élet, a vallásuk szabályai szerint is sokat beszélgetnek egymással a családtagok. Van, aki arra kérdez rá, miért hangsúlyos e magárahagyatottság, a kommunikáció hiánya az előadásban, és csodálkozik a válaszon, hogy a mi fiataljaink számára nem mindig az érdeklődő kommunikáció az általános, hanem inkább a odafigyelés hiányára szeretnék felhívni a figyelmet”.

A marokkói fesztiválturnéról készült teljes napló itt olvasható.

***

*Az oujdai nemzetközi színházi fesztivál főszervezője, Mohamed Benjeddi szavai:*

„Én az Osonó Színházműhellyel Marche-en-Famenne-ben találkoztam először. Lenyűgözött az előadás, nagyon szerettem, és személyesen gondoltam fontosnak, hogy eljöjjenek ide. Házigazdaként minden évben meghívok 20-30 színházi csapatot Marokkóba, és az Osonó is ezért van most itt. Találkozásunk egy Monacóban kötött megegyezésen is alapszik, hiszen ott találkoztunk újra, és én második alkalommal láthattam az előadást. Arra gondoltam, hogy ha már eljönnek ide, bemutathatnák az előadást még 3-4 helyszínen. Sikerült leszervezni Oujda, Kenitra, Safi városait, ahol egy-egy fesztivál zajlik. Marrakesh-re is gondoltam, de Marrakesh-ben sajnos gond lett a fesztivál támogatásával, így idén ott nem láthatják a nézők az Osonót. De bízom benne, hogy visszatérnek Marokkóba. Hiszen továbbra is szeretném tartani az együttessel a kapcsolatot, jövőbeni marokkói, algériai és tunéziai fellépéseket tervezek. Az előadás nagyszerű, a színészek dinamikusak, motiváltak és felkészültek. Hálásan köszönöm a jelenlétüket a fesztiválon, imádni valóak voltak.”

***

*Részlet egy Patrick Schoeisteinnel készített beszélgetésből (a Francia Amatőr Színházi Federáció elnöke):*

„Erős előadást láttam, tiszta mondandóval. Fontos, nehéz témákról beszélt, ami bár sajátosan romániai adatokat mutatott be, de témáját illusztrálta egy erős színházi képi világgal, így a különböző kultúrákból érkező néző számára is érthető megoldást kínált.”

***

*Részlet a Fazakas Misivel készített interjúból:*

(…)„ Az előadásra való készülés már akkor megtörtént, amikor átléptük a határt. Rögtön érik az embert hatások: meglepően kedvesek és kommunikatívak a határőrök, a rendőrök, egyáltalán mindenki. Szép másfajta táj, másfajta kultúra, ez kiderült az első pár kilométer után. Mindezen túl, számomra óriási élmény volt, hogy itt Marokkóban rengeteg egyetemista eljött az előadásunkra, és hogy megértették azt, megmozgatta, beindította őket. Elkezdték őket foglalkoztatni a bemutatott kérdések. Szakmailag valóban egy nagy sikert éltünk meg, de számunkra példaértékű az érdeklődés és a hozzáállás volt, ahogyan megkerestek bennünket az egyetemisták előadás után. Bár nem volt tervezve közönségtalálkozó, de megjelent közel száz egyetemista és azt mondták, hogy nekik kérdéseik vannak és üljünk le, beszélgessünk. Közel két órán át jártuk körbe a témákat. Kérdéseket fogalmaztunk meg és kíváncsiak voltunk egymás véleményére. Annak ellenére, hogy teljesen más kulturális és vallási hátterekkel rendelkezünk, sikerült egy nagyon intenzív, nyitott kommunikációt, találkozást létrehozzunk. Ez nagyon fontos számunkra. Tehát ez a fajta nyitottság, érdeklődés volt leginkább hatással rám. Már sok országban játszottunk, de ilyennel még nem találkoztam, fantasztikus élmény volt.”

***

Előadás után készített rövid interjúban a helyi fiatal egyetemisták szólalnak meg:

► Miután láttad az előadást, mit gondolsz róla?

*Ayud:* Azt gondolom, hogy egyes pillanatokban szórakoztató volt, máskor szomorú. Fontosnak tartom, hogy egy kisfiú, gyerek életébe is belelátunk. Ez szerintem jó, mivel olyan fiatal emberek, mint ti, kezdeményezitek ezt a színházi találkozást, hogy tudatosítsátok, megvilágítsátok a gyerekek és a tinédzserek életstílusát.

► Találkoztok hasonló társadalmi problémákkal Marokkóban, olyanokkal, melyeket az előadás felvetett?

*Rashid:* Úgy látom, hogy a legtöbb szociális kérdés egyetemes, globális probléma, emiatt rengeteg gyerek szenved. Én is járok iskolába, így tudok viszonyulni az előadás ezen aspektusához. Megrázó élmény volt, mert számos negatív emléket juttatott eszembe . Ugyanakkor hasznos, mert ha egy előadás képes téged megérinteni, a emlékeket idézni, akkor biztos lehetsz benne, hogy olyan előadást látsz, amire számítottál.

*Hesham:* Mivel én is egyetemista vagyok, nagyon érdekes volt. Megmutatta a problémákat, amivel a romániai emberek küzdenek, és nagyon élvezhető volt annak ellenére is, hogy helyenként szomorú volt; és nagyon hasznos számunkra, egyetemistáknak.

► Nagyon sok tárgyat használtunk az előadásban. Vissza tudsz emlékezni valamire, ami megérintett?

*Lily:* Emlékszem, amikor a gyerekek beszéltek, meg arra amikor a nevelési meg a pénzügyi gondokról volt szó.

*Myriam:* Nekem maradandó volt, amikor a köpenyeket kezdték magukról levetni a szereplők, és ezek alatt szürke egyforma viseletet hordtak.A szürke szín lehangoló és egyhangú, mint a felesleges szabályok. Együtt éreztem a szereplőkkel, nálunk is magas a korrupció.

Kapcsolódó:

>>> Afrikai színházi fesztiválon lép fel a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely