„Bízom benne, az előadásból félreérthetetlenül kiderül, miért gondoltam elkerülhetetlennek, hogy csak és kizárólag nőkkel meséljük el ezt a történetet” – mondja Gergye Krisztián rendező. Peter Weiss drámája, amelynek eredeti alcíme Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában, sajátos szemszögből vizsgálja az ember és a forradalom viszonyát. „Nagyon nehéz megérteni, mi mozgatja az olyan nagy össztársadalmi akaratnyilvánításokat, mint egy forradalom. Kicsit kisebben: mitől kezdi el valaki a saját kezébe venni a sorsát. Weiss darabja nem táplál illúziókat a témában, azt hiszem, nagyon pontosan érti az emberi motivációkat”.

A tizenhárom női szereplő között vannak kőszínházi színészek, független társulatokkal dolgozó prózai színészek, ugyancsak főleg független társulatokban látható táncosok és két énekes is. „Az összművészetiség nem cél, hanem eszköz. Egyenesen és egyértelműen szeretnénk fogalmazni, de másfél órába szeretnénk belesűríteni azt, amit fontosnak gondolunk erről a témáról elmondani, ehhez sokféle színpadi nyelvre van szükség. A végső cél az, hogy egy már-már koncertszerűen könnyed légkört tudjunk teremteni e kevéssé könnyed téma köré”.

Az alkotók a zsámbéki fázisbemutató után tovább dolgoznak az anyagon. Az előadás a Gergye Krisztián Társulat, az Átrium Film-Színház és a Kultúrbrigád koprodukciójában jön létre, kőszínházi premierje október végén lesz, és utána műsoron marad a budai teátrumban, amelynek Gergye Krisztián újra és újra visszatérő művésze: a Honvágy című performansz előadójaként, az Opera amorale című Bizottság-revü rendezőjeként és Az Őrült Nők Ketrece koreográfusaként egyaránt emlékezeteset alkotott. Az augusztus 31-i, egyetlen zsámbéki előadásra – amely betekintést enged Gergye és alkotótársai különleges műhelymunkájába is – korlátozott számban válthatóak jegyek.