Avar Istvánt életének 84. évében hosszú betegség után, családja körében érte a halál szombaton.

Avar István a Heves megyei Egercsehiben született 1931-ben. Tizennégy éves korában bányamunkásként már családfenntartó volt, hadifogságba esett apja helyett. A papi hivatás vonzotta, és csak miután apja 1948-ban hazatért a fogságból, színjátszó köri társainak biztatására felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Elsőre felvették és 1954-ben szerzett diplomát a főiskolán.

Először a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1960-tól a Madách, 1966-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, 1985-től nyugdíjazásáig pedig újra a Madách Színházban játszott, aztán a Pesti Magyar Színház előadásain lépett fel.

Erőteljes, szép orgánuma, természetes, egyéni játékstílusa szakmai és közönségsikert hozott Avar Istvánnak, pályafutása alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el, nagysikerű előadások résztvevője volt.

Színpadi alakításai közül kiemelkedik Stanley (Tennesse Williams: A vágy villamosa), illetve Madách Mózesében, valamint Szigligeti Liliomfijában a főszereplő megformálása.

Színpadi szerepei mellett számos magyar film és tévéjáték főszereplője volt (Szegénylegények, Oldás és kötés, Vasvirág, Két emelet boldogság, Párbeszéd, A fekete város, Mocorgó, Égi bárány, Álmatlan évek, Hamis a baba). A Színház- és Filmművészeti Főiskolán színpadi beszédet tanított, 1973 és 1990 között - pártonkívüliként - országgyűlési képviselő volt, emellett tagja a parlament kulturális bizottságának.

Művészi munkáját 1963-ban és 1969-ben Jászai Mari-díjjal, 1975-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A kiváló művész címet 1980-ban nyerte el, 2001-ben, Sinkovits Imre halála után a nemzet színészévé választották. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal 2007-ben kapta meg.

Nyolcvanéves korában, az MTI-nek adott interjúban arról beszélt, hogy - bár megszámlálhatatlan filmben, tévéjátékban szerepelt, rengeteget szinkronizált - számára a színház az igazi.

"Megmagyarázhatatlan varázs a színész és a közönség találkozása az esti előadáson. Amikor lelestem a nézőtérre, figyelő, csillogó szemeket, tátott szájakat láttam. Ez engem boldoggá tesz, doppingol. Öntudatlanul ráteszek még két lapáttal. Megettem a kenyerem javát a pályán, de még mindig jólesik a vége taps" - mondta.

Saját halottjának tekinti a szombaton elhunyt Avar István színművészt, a nemzet színészét az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), temetéséről később intézkednek.

***

A színészre emlékezik a Duna Televízió

*Avar István Kossuth-díjas színművészre, a nemzet színészére emlékezik a Duna Televízió vasárnap - közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) az MTI-vel.*

A Duna 15.25 órától a Tálentum 2002-es portréját sugározza, majd 16.00 órától a Hogy volt?! Avar István televíziós munkáit bemutató részét tekinthetik meg a nézők.

Avar Istvánt életének 84. évében hosszú betegség után, családja körében érte a halál szombaton. A művész temetéséről később intézkednek.

***

Őze: Avar István olyan volt, mint egy nagyon gondoskodó nagyapa

*"Meleg és szeretetteljes volt, olyan, mint egy nagyon gondoskodó, imádni való nagyapa" - emlékezett a szombaton elhunyt Avar Istvánra, egykori tanárára Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója.*

A színész, rendező Avar Istvánt gyerekkora óta ismerte mint családja nagyon jó barátját. Később négy éven keresztül tanára volt a főiskolán, ahol Őze Áron diáktársaival együtt művészi beszédet tanult tőle.

"Életem egyik legnagyobb ajándéka volt az, hogy a tanárom lehetett, hiszen olyan szinten, olyan mélységesen ismerte a magyar irodalmat és a versmondás művészetét, hogy kutya kötelességem volt ezt mind ellopni, eltanulni tőle. Persze ezt ő nagyon szívesen is adta" - idézte fel Őze Áron vasárnap az MTI-nek.

Avar Istvánnak számos ismert és elismert színészi alakítása volt színpadon és filmvásznon egyaránt, Őze Áronnak azonban elsősorban mindig a főiskolai négy év jut eszébe, és az, hogy hogyan kell, és mit jelent verset mondani.

"A mai napig úgy dolgozom egy anyaggal, akár prózával, akár verssel, ahogy azt tőle tanultam. Precízen, mint ahogy a térképészetet kell csinálni, mert van ennek egy technikai tudásbeli része is, a hangsúlyokat aláhúzni, a levegővételekre figyelni. Ezt a tudást én megkaphattam és meg is kaptam tőle" - elevenítette fel.

Őze Áron kiemelte, hogy Avar István mindig nagy igényességgel fordult a színészet, a közönség és az irodalmi anyag felé egyaránt, mert úgy vélte, ez egy nagyon fontos, nagyon felelős pálya, és minden egyes szónak, amely elhagyja a színész száját, felelőssége van. "Fontos hogy egy szöveg hogyan épül föl, hogy nem csak odaállunk és leblattolgatunk csak azért, mert van egy jól zengő hangunk. Annak nagyon komoly előkészületi munkálatai vannak, hogy mások elé kiáll az ember akár egy szerepen vagy egy versen keresztül."

Őze Áron meleg és szeretetteljes emberként emlékszik vissza Avar Istvánra, aki - mint elmondta - nagyon ügyesen tudta azt a helyzetet kezelni, amikor ő jó barátainak fiaként bekerült a főiskolára, és próbált minduntalan menekülni a "mi kutyánk kölyke" elmélet elől.

"Amikor kiálltam a színpadra, és annak ellenére, hogy minden elvárásnak próbáltam megfelelni, úgy voltam rossz, ahogy kell, ő ezt nagyon helyesen és humorral kezelte, a főiskolás évek alatt végig éreztem a figyelmét és szeretetét" - emlékezett.

"A mai napig Avar Pista bátyám mesterségéből élek, ha egy verssel bárhova kiállok" - hangsúlyozta.