A szakmai bizottság és a közgyűlés egyhangú támogatását élvező, az igazgatói posztra egyedüliként pályázó színházvezető a pályázatáról döntő testületi ülésen úgy fogalmazott: "misszióvá vált" számára a kaposvári színház, az elmúlt négy év tapasztalata, a társulat sikerei, a szakmai elismerések és a visszajelzések csak megerősítették abban, hogy folytatni szeretné a megkezdett munkát.

"Egy színház eredményes működését az mutatja, hogy a közönség bejön az előadásokra és elégedetten távozik, és ezért az eredményért (...) az ember sok mindent megtesz, fölülíródik minden konfliktus, minden hétköznapi nehézség, de ez csak akkor lehetséges, ha ehhez van egyfajta elszánás, azt is mondhatom, hogy elhivatottság" - fejtette ki az MTI-nek, mit értett az alatt, amikor arról beszélt, hogy számára misszió a kaposvári színház.

Arra a felvetésre, hogy missziónak tekinti-e a mostani pályázatában is kiemelt fontosságúnak tartott, mintegy 7 milliárdos színházfelújítást, azt mondta: nincs konkrét ígérvénye, de "jó értelemben komoly lobbizás folyik" ennek érdekében. "Erős remény van arra, hiszek és bízom benne, hogy a következő öt évben megvalósul" - tette hozzá.

A pályázatában új elemként felvázolt - a munkálatok idejére a társulatnak átmeneti játszóhelyet biztosító -, mintegy 300-350 millió forintot igénylő magyarországi Globe-színházról fontosnak tartotta elmondani: ezt nem egy konkrét, forrásokkal már rendelkező tervként, hanem megfontolásra ajánlott ötletként fogalmazta meg. Úgy vélte, hogy a Globe-színház megépülésével Kaposvár a térség nyári színházi központja lehetne.

Rátóti Zoltán a pályázatában ugyancsak sarkalatos kérdésként megfogalmazott társulatépítésről szólva felidézett egy Schwajda Györgytől, a színház korábbi igazgatójától "útravalóul" kapott mondatot, amely úgy szól: "aki korábban barátod volt, amíg színész voltál, a kinevezésed után az ellenfeled, helyenként az ellenséged lesz, mert a saját érdekeit akarja veled szemben, a színházzal szemben érvényesíteni".

Az igazgató, aki eddig minden évadnyitón és évadzárón nem titkolta azt sem, hogy a színházon belül vannak szakmai konfliktusok, a jelenlegi helyzetről azt mondta: a társulattal való munkakapcsolat kialakítása egy folyamatos tanulás, ami most kezd kikristályosodni.

"Most 60-70 százalékban van egy olyan mag a társulaton belül, akikkel tiszteletben tartjuk egymást és képesek vagyunk elfogadni egymást" - hangsúlyozta, hozzátéve: azoknál viszont, akik elutasítják mint igazgatót, mint vezetőt, "ha megfeszülök, akkor sem tudom elérni, hogy megpróbáljanak együtt élni azzal, amit én gondolok".

Arra, hogy a társulat egy tagja korábban az MTI-nek úgy jellemezte: "mára megtanult igazgató lenni", azzal reagált: "valóban bele kellett tanulnom a színház-igazgatóságba". Amikor a társulat élére került, szükség volt kompromisszumkészségre ahhoz, hogy működőképes maradjon a színház - jegyezte meg. "Időt adtam magunknak, hogy megismerjük egymást" - mondta, elismerve, hogy egy színésznek mások az érdekei, mint egy igazgatónak, amelyet - színészként és igazgatóként - neki is nehéz volt tudomásul vennie és elfogadnia.

A második pályázatot ezért is nehezebb volt megírni - mondta, magyarázatként hozzátéve: az elsőnél "külső szemmel" még nem tudta pontosan felmérni, milyen helyzetbe kerül. Most azonban már pontosan tudja, hogy mik a nehézségek, mi az, amit "ólomövként kell cipelni - például a dicsőséges múlt -, hogy mi az, ami az igazi megújuláshoz szükséges" és ezek ismeretében már több felelősséget érzett, egyúttal azt is tudta, hogy "egy határozott irányváltáshoz" kevés volt az elmúlt négy év.

Rátóti Zoltán kitért arra is, hogy a színház éves költségvetése a négy év előtti több mint 900 millió forintról mára 500 millióra csökkent. "Nem akarok számokat mondani, hogy mekkora lenne az a többletforrás, ami már kényelmesebbé tenné a színház működését, elégedettebbekké a színészeket és háttérben dolgozó kollégákat, mert tudom, hogy akkor rögtön lennének, akik sorolnák, hol lenne nagyobb szükség arra a pluszpénzre" - mondta az igazgató, ugyanakkor úgy gondolja, hogy egy nagy múltú, több mint száz éves kőszínháznak, egy professzionális társulatnak prioritást kellene élveznie.

Azért, hogy a jelenlegi költségvetés "a realitás határain belül" növekedjen, szeretne részt venni a város költségvetésének tárgyalásán - jelezte a pályázatában is megfogalmazott szándékot. Ez szerinte esélyt adhatna arra, hogy meggyőzze a döntéshozókat, biztosítsanak több forrást a színháznak.

A műsorstruktúráról szólva közölte: nem akar különösebb változtatást, továbbra is színes, változatos programot kínálnak a közönségnek, "de nem akarok a kommersz felé menni, az nem elégítené ki a társulatot, de az én ízlésemet sem". A kaposvári színháznak egy 70 ezres városnak, vonzáskörzetével együtt 150 ezer embernek kell megfelelnie - hangsúlyozta, hozzátéve: ezért minden évadban van operett, vígjáték, klasszikus és zenés darab, kortárs magyar vagy külföldi szerző művét is bemutatják, de nagyon fontosak az ifjúsági előadások és az a művészszínházi folyamat is, amelyet a stúdió-előadások képviselnek.

"Szeretnénk elérni, hogy minél többen járjanak színházba" - fogalmazta meg elérendő célként Rátóti Zoltán, aki azzal már elégedett lenne, ha a jelenleginél kétezerrel több, azaz nyolcezer felnőtt bérletes nézőjük lenne.

Kapcsolódó:

>>> Rátóti Zoltán marad további öt évre a kaposvári színház vezetője

>>> Szita: jó eséllyel Rátóti Zoltán marad a kaposvári színház igazgatója

>>> Rátóti Zoltán az egyedüli pályázó a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatói posztjára

>>> Kiírták a pályázatot a kaposvári színház igazgatói posztjára