A Szentivánéji álom gyulai bemutatóját a nemzetközi Shakespeare Fesztiválon tartották júliusban. Az előadás azonban azoknak is tartogat újdonságokat, akik a fesztiválon már látták a produkciót - olvasható a színház honlapján.
Az előadásban Hippolytát és Titániát megformáló Nagy-Kálózy Eszter az MTI-nek elmondta, hogy a gyulai előadáshoz képest az alapelképzelés természetesen nem változott. Az előadás azért biztosan más lesz, mivel a Nemzetiben nagyobb a tér, amelyet be kell játszaniuk. Az itt meglévő technikai lehetőségek, az álomképben például a reptetés, a világítás, a süllyedők használata, a különböző térformák létrehozása látványosabbá teszik az előadást.
Hozzátette, hogy a produkciónak sok olyan megoldása van, amelyet még nem látott Szentivánéji-előadásban. "Az előadás vége is egy egészen különleges gondolat, de Titánia és Oberon jelenete is új értelmezést, új fogalmazást kapott" - hangsúlyozta.
David Doiasvili munkamódszeréről szólva elmondta, hogy a rendező felfest egy szituációt a színpadra, majd teret enged a szabad asszociációnak, ami mindig újabb és újabb ötleteket szül. Bár rendezte már a darabot, valószínűleg egyik előadása sem hasonlít a másikra, mert nagyon épít a színészekre - jegyezte meg Nagy-Kálózy Eszter.
A színésznő elárulta, hogy kíváncsi lesz a közönség reakciójára: mit szűr le a néző, azok a gondolatok jutnak-e az eszébe, amelyekre ők is gondoltak.
Az előadás díszletét a rendező, a jelmezeket Bánki Róza tervezte. A darabban Nagy-Kálózy Eszter mellett Farkas Dénes, Horváth Lajos Ottó, Tóth László, Fehér Tibor, Mátyássy Bence, Fátyol Kamilla, Tompos Kátya, Reviczky Gábor, Kristán Attila, Szarvas József, Schnell Ádám, Varga József és Rácz József játszik.
A darab szombati előadása után közönségtalálkozót tartanak a Dunán: a közönség a színház művészeivel sétahajózhat a Színházak éjszakája keretében.
Shakespeare műve az angol reneszánsz drámairodalom egyik legszebb darabja - a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a polgári gondolkodás, és lényegében a reneszánsz kori filozófia naiv elemeit forrasztja egységbe. A vígjátékban mitológiai istenalakok, tündérek, egy királyi pár, ifjú szerelmesek, athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékosan szövevényes bonyodalmaiban, mely végső soron a szerelem mindent legyőző szépségét, az ember örök életszeretetét hirdeti.
"A Szentivánéji álom folytatása és egyben paródiája is a Romeo és Júliának. Ugyanazt mutatja be, de máshogy: kifordítva és megsokszorozva. Nem a párkapcsolatban megjelenő személyiség drámája, hanem látomásos mozgókép-mutatvány, melyben jelenségként mutatkozik meg a személytelen társas ösztön. Kívülnézetben összeurópai tündérmese, belülnézetben csoportos mélylélektan" – írta a műről az egyik legjelesebb magyar Shakespeare-kutató, Géher István. A darab első magyar előadása 1864-ben volt a Nemzeti Színházban.
Kapcsolódó:
