Blondin, a kiöregedett artista életét kockáztatva rendszeres időközönként, biztosítás nélkül, egy kötélen sétál át a Niagara fölött. Olykor zsákban teszi meg az utat vagy talicskát tol, esetleg megáll omlettet sütni. Mivel szenvedélyének természetes velejárója a veszély, ez valamennyire érthető, de amikor egyik rajongója, a tizenhét éves Carolin azzal az ötlettel áll elő, hogy mindkettőjük életét kockáztatva őt vigye át a Niagara fölött, az már Blondin számára is igazi őrültségnek hangzik.

Mi mindennel kell megküzdeniük, hogy elindulhasson a közös tánc a kötélen? Mire jó mindez? Talán arra, hogy megértsük; értelmetlennek tűnő örültségeink jelentős részben megmagyarázhatóak...? – áll az előadás szinopszisában.

A mű alapkonfliktusát az omlettes szám adja: egy rajongója, egy fiatal lány azzal vádolja meg Blondint, hogy csalt, mert nem tizenkét, hanem csak nyolc tojásból készített magának rántottát.

A férfi nem veszi komolyan a lány vádaskodásait, ő azonban eltökélten harcol azért, hogy a kiégett artistát kirángassa fásult állapotából. Végül ráveszi, hogy együtt keljenek át a kötélen a vízesés felett.

A darab a továbbiakban a gyakorlás hosszadalmas folyamatát mutatja be, miközben közel kerül egymáshoz a két magányos, sérült ember és igaz barátság szövődik közöttük.

Természetesen a lélegzetelállító mutatványra is sor kerül, de hogy mi történik pontosan a Niagara felett, csak azok tudhatják, akik megnézik az előadást a Thália Színház Új Stúdiójában.

A produkcióban színpadra lép Gáspár Kata és Salinger Gábor.

Elbert Zsuzsanna fordítása alapján a magyar szöveget Salinger Richárd írta. A díszletet és a jelmezt Mészáros Zsófia tervezte, zeneszerző Dés László, a kaszkadőr szakértő Kivés György.

Kötélen a Niagara felett – beszélgetés a művészekkel