Az előadás a búcsúról és az egymásra találásról szól, a történet látszólag nagyon egyszerű és naiv, mégis megmozgatja az embert, és könnyedsége ellenére sem lehetett félvállról venni a színpadra vitelkor sem - emelte ki az előadás rendezője. A Csárdáskirálynő mozgatórugója a szerelem, a társkeresés, annak megmutatása, hogy társas lények vagyunk. Mindezt azonban átszövik a háború motívumai, így valójában szemben áll egymással egy "habos-babos" világ és az erőszak.

Stein Leo és Jenbach Béla librettóját Békeffy István és Kellér Dezső átdolgozásában mutatják be, a három és fél órás művet azonban kétórásra rövidítették. Emellett felhasználták Tábori Kornél és Székely Vladimir Az erkölcstelen Budapest című könyvét, amely az 1900-as évek elejének pesti éjszakáit mutatja be. Táborosi szerint a könyv egyszerre tényfeltáró és megdöbbentő. Az újságíró és a rendőrnyomozó által írt könyv arra világít rá, hogy a durvaság, az agresszió, a nők megalázása akkoriban is ugyanolyan elterjedt volt, mint manapság - részletezte.

Az operettek statisztikáit ismerők szerint nincs egyetlen olyan óra sem, amikor a Föld valamelyik pontján fel ne csendülne Kálmán Imre valamelyik népszerű melódiája - érvelt Táborosi Margaréta amellett, hogy a dalok többségét miért tartotta meg. A "nóták" a mindennapok, a köztudat részei, egyetlen lakodalom vagy kívánságműsor sem érhet véget a Csárdáskirálynő dalai nélkül - hangoztatta a rendező. Az operettműfajnak megvannak a maga sajátosságai, amelyekből "nem lehet kiforgatni" a darabot, ugyanakkor a háború motívumainak megjelenítésekor némileg mégis sikerült ezekből kitörni. A sajátságos délszláv történelem miatt viszont nem is kellett túljátszani ezeket a háborús elemeket, a nézőben egy-egy hangulat is elindítja az asszociációkat - magyarázta.

Az Újvidéki Színház társulata mellett néhány főiskolai hallgató és Béres Pesikan Márta, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színésze is szerepel abban az előadásban, amelyet a rendező ritkán adódó örömjátéknak, "lubickolásnak" is nevezett.