Daniele Finzi Pasca rendező, író, koreográfus és világítástechnikai szakember egy személyben. A Cirque Éloize és a Compagnia Finzi Pasca társalapítója, a 2006-os torinói és a 2014-es szocsi téli olimpia záróünnepségének és a Cirque du Soleil legsikeresebb előadásának – a több mint hárommillió néző előtt játszott Corteo – rendezője. De ki is ő valójában? Milyen lehet a művészetnek a legmagasabb szinteken elköteleződött profi mögött az ember? Mire gondol, mitől szorong, mi teszi boldoggá, mi teszi szabaddá? Ha a választ nem is kapjuk meg, de talán közelebb kerülhetünk a megoldáshoz az Icarón, egyszemélyes színházi előadásán keresztül.
Finzi Pasca gyermekkorában gyakran időzött fotográfus édesapja sötétkamrájában, ahol előtte nagyapja és dédapja is dolgozott, majd egy Fery nevű bohóc tanoncaként kapcsolatba került a színpaddal és a cirkusszal. 1983-ban azonban elhagyta szülőhazáját, Svájcot, hogy Indiában gyógyíthatatlan betegeket ápoljon. Visszatérve testvérével, Marcóval és Maria Bonzanigóval megalapította első társulatát, a Teatro Sunilt, és megteremtette a cirkuszművészet, a tánc és a színészet ötvözetét – „a törődés színházát”.
Az Icarót életének azon rövid időszaka ihlette, amit egy svájci börtönben töltött, amiért lelkiismereti okokból megtagadta a kötelező sorkatonai szolgálatot. Bár a darab gerince viszonylag rövid idő – 2 hónap – alatt készült el, Finzi Pasca saját bevallása szerint azóta is többször finomított rajta. Az 1991-es milánói premier óta több mint 700 alkalommal mutatták be, hat nyelven, a világ 272 városában.
Az egyetlen nézőhöz dedikált monodráma egy varázslatos és intim történet a képzelet erejéről és egy folyton elbukó antihősről, a mindenkiben élő vágyról, hogy – akárcsak a címadó görög mitológiai hős, Ikarosz – könnyedén szárnyra kapva magunk mögött hagyjuk az élet nyomasztó problémáit. A kétágyas kórházi szobában játszódó színdarabban Finzi Pasca betegtársának – a közönség soraiból kiválasztott és a színpadra hívott nézőnek – meséli el elhunyt szobatársa, Augusto történtét. Az előadás során a nézők együtt nevethetnek, sírhatnak és repülhetnek a két főhőssel, elkísérve őket ezen a léleksimogató utazáson. „A kormányok változnak, gyermekek születnek, elveszítünk egy régi barátot, de a hegyek örökre változatlanok maradnak. A hegy állandó: vagy megmászod és győztes leszel, részesülsz az élményben, vagy nem” – vallja a rendező. Az Icaro a hegy, amelyet Daniele Finzi Pasca húsz esztendeje minden évben megmászik.
További információk a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál honlapján, itt találhatók.
Kapcsolódó
>>> Ivana Müller: ha az egyetlen célom a történetmesélés lenne, könyveket írnék
