A Motel volt Bodó Viktor diplomarendezése a Zsámbéki Gábor által vezetett Katona József Színházban. A grazi változatban a Schauspielhaus színészei mellett Bach Kata, Kárpáti Pál, Király Dániel, Kurta Niké, Rainer-Micsinyei Nóra, Szabó Zoltán, Tóth Péter, Vinnai András lesz látható.

Anna Badora igazgató – aki évről-érvre meghívta a Szputnyikot – az utolsó évadát kezdte meg az osztrák színházban. A Szputnyik a Motellel búcsúzik. Közleményükben olvasható, hogy megtisztelő volt számukra ez a hosszan tartó együttműködés.

A történet helyszíne, a bonyodalmak gócpontja - a Motel -egy elnéptelenedett és egy még fel nem épült város között található. De valójában nem található sehol, csak egy író fejében, aki egy elhagyatott motelben próbálja befejezni a regényét, amely szintén egy elhagyatott motelben játszódik, ahol egy magányos író próbálja befejezni regényét egy elhagyatott motelről. A személyzet teljesen alkalmatlan és gyanús, de az igazgató annál találékonyabb, és a motelből hirtelenjében „ötcsillagos szálloda” lesz, amelybe özönleni kezdenek a vendégek: idegbajos kamionsofőr, elvetemült, szökött tinédzserek, alkalmatlan bérgyilkosok, valamint egy fehérköpenyes társaság, akik egy félresikerült fizikai kísérlet eredményeképpen a világra szabadítanak egy kollektív tudathasadást okozó impulzust. Ennek következtében minden vendég egyre különösebben viselkedik. És a személyzet is. Bár ők már előtte is nagyon furcsák voltak. Nagyon nagyon furcsák.

Az intézményben uralkodó őrület közepette ott ül a szerző, aki megír mindent, ami körülötte történik. Vagy talán már eleve ez volt leírva a kéziratában? Hová tűntek egyszerre a szálló vendégei? És tud-e a szerző arról a titkos átjáróról, amely egy másik világba vezet át?

Október 31-én az akezdetvége című előadást Kovács D. Dániel rendezésében mutatja be a Szputnyik a Jurányi Kamarateremben. A három főszerepet Hajduk Károly, Jankovics Péter és Pető Kata játsszák. Mellékszerepekben Hajduk Károly, Jankovics Péter és Pető Kata tűnik fel a színpadon.

Sean O’Casey A kezdet vége című darabot 1937-ben írta, korának legremekebb színpadi gegjeit, helyzeteit mintegy hadrendben felvonultatva a darab elejétől a végéig. A Szputnyik műhelymunkájának célja ezeket a színpadi hagyományokat, alaphelyzeteket megérteni, majd korunk ízléséhez, humorához közelebb hozni, így újragondolva az ismert klisék, illetve az ezt felülíró abszurd hatásmechanizmusát.

akezdetvége | próba

A ház urának egy estéje van, hogy rendet tegyen otthon, mielőtt hazaér a feleség. Az idő repül, a haver átjön, a munka vége távolodni, az apokalipszis közeledni látszik. Pánik hatására az ésszerűség misztikummá, a misztikum ésszerűvé válik.

A kisember története ez: azé a kisemberé, aki jelenünkben annyi feladattal találkozik csak a felszínen maradásért, hogy az előrelépésre, horribile dictu: alkotásra egyáltalán nem marad energiája. A szereplők a kihívásokra emberekként reagálnak: az ember-lét minden hiúságával, kicsinyességével, így jutva el a teljes értékvesztésig.

Erős hangsúlyt kap a tárgyak kultuszának kritikája: az ember hajlamos az ingóságok, az élete során összegyűjtött tárgyak alapján megítélni magát, vagy másokat. Végső soron az emberiség ellen forduló technika toposzát láthatjuk, csak szuperszámítógép helyett az otthon kallódó „biszbaszok” akadályozzák figuráinkat a boldogulásban.

"Kiváló a hangulat." - olvasható a társulat ajánlójában.