► Az előadás három szereplője Hajduk Károly, Jankovics Péter és Pető Kata. Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg: milyen a hangulat a próbán?
*Kovács D. Dániel:* Kiváló (nevet). Nagyon jól állunk, ami annak is köszönhető, hogy rengeteg időnk (hat teljes hetünk) volt a darabbal foglalkozni. Az eredeti, kb. 30-35 perces játékidőnek megfeleltethető szövegkönyv fel is duzzadt 1 óra 40 percre, ami jelzi, hogy nagyon gyorsan jöttek az ötletek.
► Ez annak is köszönhető, hogy immár harmadszor dolgozol együtt a Szputnyikos csapattal?
Ad egyfajta otthonosságérzetet. Amikor először dolgoztam velük, szörnyen izgultam, és bennem volt a bizonyíthatnék, ami mára eltűnt. Most már ismerjük egymást annyira, és vagyunk annyira jóban a színészekkel, hogy kötetlenebbül tudunk próbálni, dumálni, dobálni a hülye ötleteket, vagy épp megbeszélni a problémákat.
► Hogyan esett a választásod O’Casey korántsem fő művének számító darabjára?
O’Casey szórakoztató szférájú darabja vadiúj terepet és kihívást nyújt számomra. Az egyetemen folyamatosan elvállaltam az olyan szent hegyeket, mint például a Woyzeck, a Baal, vagy épp a Gyévuska. A humort így mindig egy-egy súlyos anyagban kerestem, hogy abban hogyan jön ki egy helyzet komikuma. Amikor kiderült, hogy nem az egész Szputnyik megy Grazba, rengeteg darabot elolvastunk Viktorral, és ösztönösen kerestem a sötét tónusokat. Egy ponton azonban megfogalmazódott bennem, hogy a Reflex és a Baal után nemcsak nekem, hanem a színészeknek és a társulat repertoárjának is jót tenne egy üde színfolt. Ráadásul amikor Viktor a Vígben, vagy épp Grazban dolgozik, mindig nagyon erősen operál a humorral, és fura lett volna, ha itt, a Jurányiban meg olyan imidzse alakul ki a csapatnak, hogy csupán sötét lélekmarcangolás történik. Ugyanezeket a toposzokat meg lehet fogni a másik oldalról is.
► A kezdet vége című dráma bővelkedik gegekben, a Chaplin-féle humorban.
Első lépésként megpróbáltuk megérteni az olyan zsánerelemeket, mint például a villanykörte kicserélése, és azt vizsgáltuk, hogy mi adja meg a valós komikumát ezeknek a bohóctréfáknak, mitől működnek, miért írja bele O’Casey őket a darabba. Nem a darab settingjét, hanem a humorát igyekeztem aktualizálni: úgy látom, hogy az abszurd jóval erősebben benne van a mostani légkörben, sokkal nyitottabbak az emberek a valószínűtlenre és a véletlenszerűre. Amúgy ez életem egyik legjobb bulija, olyan mintha rajzfilmet rendeznék: sorra dobáljuk be az újabb ötleteket, hogy mivel lehetne még feltölteni az előadást, ami abból is fakad, hogy nincs a darabnak kötött drámai struktúrája. A jelenetek felvázolásakor azonban kiderült, hogy csak úgy fog megszületni az egésznek a biológiája, ha a színészek komolyan veszik ezeket a gegeket, és megfelelő idegállapottal és jelenléttel mögéjük állnak.
► Milyen térben helyezted el a történetet?
Ha konkrét helyszínt kellene mondanom, akkor az egy isten háta mögötti sziklaszirten álló kunyhó lenne. A darabban azonban szerintem nem a couleur locale az izgalmas, hanem a zárt rendszer, amiben ez a három figura létezik: ezáltal el tud emelkedni attól, hogy Somogyban, vagy épp Észak-Írországban játszódik a történet, és így nagyobb fókuszt kaphat az emberi kapcsolatok elemzése.
► Mit akartatok a jelezni a cím egybeírásával, akezdetvégével?
Pontosabb címnek tűnt, és jobban kiemeli, hogy minden egybefolyik: a kezdet vége a kezdet vége és így tovább. Ilyen hurkokkal és időből való kizökkenésekkel játszunk a darab során.
Kapcsolódó
Ma Grazban, egy hét múlva a Jurányiban tart bemutatót a Szputnyik
