A történet a középkorba, Olaszországba repíti vissza ifjú nézőit. Itt ismerkedhetnek meg egy nagy erejű lovaggal, aki kalandvágyában nekiindult, és a távoli Jeruzsálembe ment csatázni. Raniero di Ranieri, ha egyszer dühbe jött, nem kímélt senkit, keresztülgázolt mindenkin, aki útjába állt, még azokon is, akik szerették. Dühösségénél csak büszkesége volt nagyobb, így aztán őrült és lehetetlen fogadást kötött...

Lackfi Jánost – saját bevallása szerint - régóta kísértette ez a történet, melyet Selma Lagerlöf írt meg novellában. „Arról szerettem volna mesélni, hogy igenis szükséges lelkileg fejlődnünk, nem muszáj készen elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Raniero sztorijából kiderül, hogy az a rengeteg erő és vagányság, amit marhaságokra is lehet pocsékolni, önmagában nem rossz dolog. Megéri eszeveszett
lendülettel megindulni egy irányba, még ha nem is látszik rögtön, hogy ez lesz a mi utunk. Még ha mindenki lehetetlennek tartja is a sikerünket. Raniero ráébredt, hogy mit művelt eddig a világban, hogy nagyon másképpen kellene hozzáállni, hogy a vad harciasságnál fontosabb, alapvetőbb emberi igények is léteznek. Rengeteg múlik rajtunk, tudunk-e továbblépni, átugrani az árnyékunkat, vagy belegabalyodunk torz önképünkbe, és hasra esünk. Önmagában semmi nem zár be, csak ha kishitűségből vagy bénaságból lemondunk az életünkről.”

A darab rendezője, Fige Attila már több gyermekelőadást is rendezett. A hős lovag (Raniero di Ranieri) és felesége (Francesca) szerepében a Csokonai Színház két fiatal színművészét, Pál Hunort és Szakács Hajnalkát láthatja majd a fiatal közönség.

Szirtes Edina Mókus, aki a darab zenéjét szerezte, így beszélt a munkáról: „ A dühös lovag zenéjének születését megelőzte egy közös lelkesedés egy "igazi" mese iránt, hogy úgy, de úgy szeretnénk már valami olyasmit hallani, látni, olvasni, érezni, amin mi is nevelkedtünk, ami felráz, ami borzongat, ami fáj, ami belehasít, ide bentre, ami megváltoztatja a szívünket. Amitől gondolat ébred bennünk. Amitől emberek lehettek jobbá, igazabbá, amióta világ a világ. Ez a zene talán valami világzenei stílusú műfajba lesz sorolható. Az biztos, hogy élő hangszerekkel, sok hegedűvel, ütőhangszerekkel szólalnak meg ezek a dallamok, és a színészek hangjával-szívével.”

A darab premierje november 17-én (hétfőn) 14 órától lesz a Víg Kamaraszínházban.