Az előadásban a társulat színészei mellett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói, frissen végzett diákjai játszanak. Barabás Hunor, Mihály Csongor és Gaál Attila Csaba mesélt az előadásról, próbákról, szerepről.
►Milyen szerinted az általad játszott szereplő?
*Barabás Hunor (BH):* Boka Jánost játszom, aki kezdetben viszonylag hamar a Pál utcai fiúk „elnökévé” válik. Számomra a szöveg és szereplő megismerése és elemzése közben igen sok hasonlóság jelent meg köztem és a szerepem közt, úgy emberi tulajdonságokban mint családi összetételben, vagy akár gondolkodásmódban. Számomra Boka a csapat potenciális összetartó eleme, bár ezt ő sem tudja a darab kezdetén. Lényeglátó ember, akinek a Grund és a barátai a mindene.
*Mihály Csongor (MCs):* Geréb... igen az áruló. Egy olyan fiú, akit a családja nagyravágyásra nevelt és akinek van esze, de nem mindig lehet tudni, hogy hol tartja. Főleg ha eluralkodnak rajta az érzelmei.
*Gaál Attila Csaba (GACs):* Én Áts Ferencet játszom. Az az igazság, hogy külsőmnél fogva számítottam rá, hogy ezt a szerepet kapom, így eszerint is impróztam a válogatáson is. Áts Feri egy olyan hadvezér, aki meg akarja mutatni, hogy ő egy nagyon erkölcsös ember, de bizonyos szituációkban azért kibukik. Megpróbálja megtartani a státusát, de végül ő is összetöpörödik Nemecsek bátorságából fakadó hatalmassága mellett. Aztán a pásztorokat bünteti, hogy példát mutasson, de ha igaz ember lenne, saját magát is megbüntetné. Tehát hiába a hős Nemecsek hatása, mégis vezér akar maradni, így a felszínen kiáll az elvei mellett, de belülről meghasonlik önmagával. Erős, magabiztos,taktikus, manipulatív, de azért kedves srác.
►Neked miről szól a Pál utcai fiúk története?
*BH:* Minden véget ér egyszer. A gyerekkor a barátságok az élet. A változás az egyetlen állandó dolog a világban. Ez kellemetlen ugyan de nem baj amíg az ember talpra tud állni.
*MCs:* Kicsit szól a felnőtté válással járó illúzióvesztésről, egy kicsit a fölösleges szokásokhoz való ragaszkodásról (gitt egylet), kicsit a gyermeki játékok halálos komolyságáról, és nem utolsó sorban egy kicsit a hatalom utáni harcról.
►Milyen volt a próbafolyamat?
*MCs:* Nagyon jó volt. Újra megtanultam, hogy nem szabad az alapokat lerágott csontként kezelni. És megtanultam azt is, hogy igaz az a kijelentés, miszerint a színész minden szereppel újratanulja a szakmát.
►Melyik a kedvenc részed az előadásból?
*BH:* Az egészet szeretem. Jó érzés benne lenni a darab világában. A néma hegedűs és a törökméz árus finom ténykedései közt létezni a színpadon, egy igazán érdekes élmény.
*MCs:* A csatajelenet a kedvencem, mert ... majd meglátják az emberek, ha megnézik az előadást.
►Milyen volt a közös munka Vidovszky György rendezővel?
*MCs:* Úgy tapasztaltam, hogy nagyon jól instruál és jó kis csapatot kalapált belőlünk, srácokból.
*GACs:* Rengeteg önbizalmat kaptam tőle. Szeretek egy olyan alkotóval együtt dolgozni, aki tudja is, hogy mit akar közölni, nem csak a fellegekben szálldogál. Tudjuk, hogy ha ő odaszól, akkor annak jelentősége van, és így sokkal könnyebb egy fiatalnak feldolgozni a negatívan sikeredett próbát. És épp ezért, próbáról próbára fejlődni tud a karakter, a helyzet és maga az előadás is.
►Milyen volt belekóstolni a színház világba?
*GACs:* A színház világába már rég belekóstoltam, mégis ez most más. Sok ember fölött beszélek és sok ember alatt, ez a kettősséget pedig még nem tapasztaltam színpadon. Most ezzel létezem és izgalmas egyszerre óvóbácsinak és óvodásnak is lenni.
►Kiknek és miért ajánlanád az előadást?
*GACs:* Mindenkinek ajánlom az előadást, mert szórakoztató, és mert arról a becsületről és igazságról szól, ami nagyon hiányzik a mai világból. Jó dolognak tartom, ha az előadást párszázan közösen élik át egy porfelhős, bársonnyal borított teremben.
►Mi leszel, ha nagy leszel?
*BH:* Remélhetőleg boldog.
*MCs:* Nagy és elégedett azzal, ami a szakmám.
*GACs:* Ha nagyon nagy leszek, akkor majd elmegyek a füvészkertbe és elhívom pár vén barátomat katonásdit játszani. Amúgy meg gyerek leszek halálomig. Aki nem hiszi, nézzen meg!
