► Korábban rendeztél már operát? Milyen a viszonyod a műfajjal?

*Szőcs Artur (SzA):*Rendezőhallgató koromban magamtól jelentkeztem az Operába asszisztensnek. Úgy kezdődött az opera szerelem, hogy a Varázsfuvolában én voltam az első asszisztens, Marton László rendező mellett. Kellett két-három nap, míg belerázódtam, és elkezdtem dolgozni, mert addig csak hallgattam és élveztem a zenét. Ekkor fertőződtem meg az opera műfajával.

Aztán tavaly jött egy fölkérés, hogy Verdi Luisa Miller című operáját rendezzem, ami Kolozsvári Magyar Opera és a Budapesti Operaház közös előadása volt. Két helyen próbáltunk, és játszottuk az előadást.

► Most Miskolcon Verdi Rigolettóját rendezed. Miért pont ezt választottad?

*SzA:* Én nem a Rigolettot választottam, hanem Verdit. A Luisa Miller után azt éreztem, hogy kezdem érteni őt, kezdek egy lelket érteni. Amikor a felkérés megtörtént, akkor én Verdit választottam, utána egyeztünk meg abban, hogy legyen a Rigoletto. A zenéjében azt érzem, hogy tudok olyanokat fölfedezni, hogy az értelmezésem, és a pillanatnyi instrukcióm, mind abból kapott élmény.

Én az eredeti példányhoz képest próbálom valamennyire újraértelmezni az operát, de ha a próbafolyamat során kiderül, hogy erőszakot követünk el, akkor ezt nem fogjuk megtenni. Nagy bennem a műfaj iránti tisztelet, de nem félek a műfajtól.

► Boros Lőrinccel már régóta dolgoztok együtt, Miskolcon már több díszletet is tervezett az előadásaidhoz, például a most is futó Az eltört korsó előadáshoz is. Mióta tart a közös munka, hogyan dolgoztok együtt?

*Boros Lőrinc (BL):* Körülbelül három éve. Mi valahogy megtaláltuk annak a módját, hogy hogyan tudjunk mindketten szabadok maradni, és mégis tökéletesen együtt dolgozni.

*SzA:* A Rigoletto díszlete sem úgy született, hogy görcsösen akartunk valamit kitalálni, hanem több hónap alatt alakult, és ez jó, mert így közös alkotásnak nevezhető.

► Milyen díszlet született az előadáshoz?

*BL:* Egy absztrakt tér, ami nem minden előadásnál működik, de a Rigoletto olyan mű, ami tele van szimbólumokkal, és valójában egy sűrített életről szól, egy előre elrendeltségről, egy átokról,ami bekövetkezik.

A díszlet kihasználja a nagyszínpad adottságait, használja a belső forgót és a külső gyűrűt, ezek együtt és egymással ellentétesen is tudnak forogni, akár különböző sebességgel is. Valamint használjuk a felújított emelőt is, a színpad meg lesz döntve a nézőtér felé.

A tér egy templom, egy malom, egy őrlőszerkezet szimbolikus tere, amit sokféleképpen tudunk használni. A terek a felvonások alatt úgy változnak, hogy egy szűk tér, és egy hatalmas tér, a palota váltakozik. A forgószínpaddal ezt a változást meg tudjuk jeleníteni.

A díszlet létrejötte 3 hónap volt, ami alatt született két makett is, úgyhogy minden apró részletnek ott van a helye, ahol lenni kell.

► Szimbolikus térbe helyezed az előadást. A karaktereket is másképp értelmezed? Milyen Rigoletto a te értelmezésedben?

*SzA:* Én abból indultam ki, hogy ha egy ember 20-30 évig képes otthon bezárva tartani a lányát, akkor ott valami nincs rendben. Ami Gildánk, Rigoletto lánya pedig elérte a lázadó korát, elege van a bezártságból, és ezért szökik meg az első férfival, aki a Mantovai herceg.

Bízom a miskolci nézőkben, a nyitottságukban, és hogy a letisztult díszletben az értelmezés is jobban kijön, mintha egy nagy arany palotában játszódna a történet.