A Lola Arias rendezte előadásban hét személyes történetet mutatnak be az alkotók, saját élményeikre támaszkodva. A helyszín az 1970-es évek Argentínája, a kontextust pedig a Perón-diktatúra teremti meg. Eredeti dokumentumok, személyes tárgyak, kazetták, ruhák és fotók révén elevenedik meg a közelmúlt. A szereplők áldozatok és elnyomottak, karhatalmisták és elnyomók - olvasható a Trafó közleményében.

Az előadás valóság és fikció határán egyensúlyozik, történetmorzsákból, személyes történetekből építi fel a múltat. A jelenlegi fiatal generáció tagjai rekonstruálják szüleik életét: Carla apja a Népi Forradalmi Hadsereg őrmestere volt, titokzatos körülmények között hunyt el, Liza száműzetésben élő családja után nyomoz.

MI VIDA DESPUES (My life after)

A szereplők "szembenéznek önmagukkal és szüleik történetével, megismerik, hogy honnan jöttek, megértik hazájuk történelmét, végül pedig elfogadják a súlyt, ami közös múltjukként nehezedik rájuk" - olvasható a darab ismertetőjében.

Az előadás szövegét Lola Arias írta - a szereplők közreműködésével és eredeti dokumentumaik alapján.

Lola Arias argentin rendező a Trafóban 2013-ban Az év, amikor születtem címmel játszott előadása a chilei Pinochet-diktatúra éveit vizsgálta, a My life after című produkció pedig a rendező személyes élményeire támaszkodva Argentína hetvenes éveit állítja középpontba. Ez volt Lola Arias első olyan dokumentumszínházi darabja, amelynek nyomán több országba is meghívták hasonló munkák készítésére - így készült el a tavaly bemutatott chilei előadás is.

A darab spanyol nyelven, magyar és angol felirattal látható a Trafóban.